Sziasztok!:) Íme itt az első rész! Nem lett olyan hosszú mint terveztem, de ígérem a következő hosszabb lesz, csak most nem volt olyan sok időm!:) Jó olvasást! Iratkozzatok, fel és komizzatok hogy milyen lett!:) Kíváncsi vagyok a véleményetekre!!!:))
1.rész
Jamie szemszöge:
Nyújtózkodtam egy nagyot, majd lassan nyitottam ki ólomsúlyú, sírástól fájó szemeimet. Hirtelen eszembe jutott a tegnap este történt dolog, és könnyeim akaratlanul is folyni kezdtek. Feltűnt valami furcsa dolog...nem a saját szobámba fekszem. Kikászálódtam a puha ágyból, elindultam, hogy megnézzem hol vagyok, és egyáltalán kivel. Először az erkélyhez mentem hogy szívjak egy kis friss levegőt, és szerencsémre találtam egy doboz cigit...hát persze hogy kivettem belőle egy szálat, és meggyújtottam. Beszívtam a káros füstöt, letüdőztem...a mennyországba éreztem magam annyira jól esett, majd mikor végeztem elindultam kifelé. Épp a fürdőszoba mellet haladtam el, mikor hangokat hallottam oda bentről. Visszasétáltam, és elkezdtem hallgatózni, nem tudom hogy ki lehet az, viszont nem szerettem volna vele találkozni, ezért minél gyorsabban fel vettem a cipőm, majd a dzsekim, és léptem is ki az ajtón. Arcomat csípte a Londoni hideg szellő, amíg taxit stoppoltam. Épp szálltam volna be a taxiba, amikor is egy erős kéz megragadott, és visszarántott...nagyon megijedtem, kiabáltam volna, de az illető befogta a számat, majd visszavitt a házba. Elengedett, maga felé fordított...szemeim kikerekedtek mikor megláttam őt, ismerős smaragdzöld szemei, kócos fürtjei, szakadt ruhája alapján felismertem. Újabb könnyek gyűltek a szemembe, majd beszédre nyitottam a számat.
-Ha-harry?-kérdeztem meglepetten.
-Igen húgi, én vagyok az-mosolyodik el, és széttárja karjait. Én egyből odalépek és megölelem olyan szorosan ahogyan csak tudom. Vagy 4 éve nem láttam az X faktor jelentkezése óta. Hangos trappolást hallottunk a lépcső felől, valami szőke hajú srác jelent meg, csak egy törülközőbe burkolózva, és összeráncolt szemöldökkel, dühös tekintettel minket figyelt, de fogalmam se volt hogy miért, majd elindult Harry felé és gyomorszájon rúgta, mire Harry a földön landolt...
Niall szemszöge:
-Most azonnal szedd össze a cuccaidat, és hagyd el a házat!!! -ordítottam a barátnőmre, aki pont most csalt meg a szemem láttára Harryvel.
-De..de Niall ezt te...- nem hagytam hogy befejezze a mondatát, és újra rá ordítottam.
-Becky!!! Azt mondtam takarodj innen.-még mindig nem mozdult meg, és egyre jobban ment fel bennem a pumpa...könnyeimmel küszködve újra ráordítottam csak most még hangosabban mint az előbb.-EBBŐL MELYIK SZÓT NEM ÉRTED? HALLOD, TAKARODJÁL MÁR , SOHA TÖBBET NEM AKARLAK ITT LÁTNI-ordítottam Becky-re már sírva, aki rémülten futott ki Harry szobájából, így csak ketten maradtunk Harry-vel. Próbált közeledni, de én csak annyit mondtam neki.-Tudod Harry most nagyot csalódtam benned...majd ököllel arcba vágtam, szája felszakadt, és vérezni kezdett, de ez most nem érdekelt. Arra az elhatározásra jutottam hogy ma este elmegyek bulizni, és leiszom magam a sárga földig. Felejteni akartam. Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam Harry szobáját, és a sajátomat céloztam meg. Bementem, felvettem a pénztárcám, napszemüvegem, és a fekete pulcsim, hogy ne ismerjenek meg, majd elhagytam a házat. Már 10 óra körül járt az idő, kezdett besötétedni, és kezdtem fázni, de mivel nem volt olyan messze a bulizó hely ezért hamar oda értem. Kicsi, és egyszerű volt az egész hely, de a hangulat megvolt. Egyből a pulthoz sétáltam, és kértem három abszintot, mind a hármat lehúztam egyből, így elég jól éreztem magam. Megláttam a táncoló emberek között egy csinos fekete hajú, fekete tapadós ruhában, egy gyönyörű lányt. Mivel egyedül táncolt, így csatlakoztam hozzá. Testünk együtt mozgott a ritmusos zenére, de nem volt ilyen sokáig kellemes...bizsergést éreztem az arcomon, és a hasamban, majd összeszorított szemekkel lehajoltam. Valaki megütött...mikor kinyitottam egy magas hapsival találtam magam szemben...elég dühösen nézett rám, és csak ennyit mondott.
-Ha még egyszer meglátlak a barátnőm közelében, kinyírlak! Értetted?
Nem válaszoltam semmit, viszont az alkohol hatására cselekedtem amit nem kellett volna...megütöttem...ezzel sikerült összeverekednünk, aminek az volt a vége hogy kiraktak minket. Éreztem hogy a tudatomnál vagyok ami nem tetszett, mert volt egy elhatározásom, hogy még ma este leiszom magam...így elindultam a kisboltba...épp nyitottam volna be mire sikítást és egy nagy puffanást hallottam. Gyorsan a hang irányába futottam, és nem tetszett a látvány. Egy lány feküdt a földön, odafutottam hozzá, karjaimba vettem, de láttam rajta hogy nincs esélye tovább élni, mégis megpróbáltam a magamtól telhetőt. Az autós elment, és otthagyta szerencsétlen lányt. Kihívtam a mentőket, és amíg megérkeztek próbáltam a lánnyal tartani a beszédet. A lány csak sírt, és próbált szavakat formálni.
-Shhh, nyugi, minden rendben lesz...-próbáltam nyugtatni a karomban zokogó lányt.
-Te..te Niall Ho...Horan vagy?-kérdezte, és egy kis mosolyra húzta a száját.
-Igen, én vagyok az. És téged hogy hívnak?-Húztam én is mosolyra a számat.
-Les..leslee S..Sugg-nak, figyelj...Niall...lehet egy kérésem..tőled?-kérdezte halkan.. Féltem, de nem azért hogy mit akar hanem azért mert, tudtam hogy nem fogja túl élni, már egyre jobban akadozva beszél, ami nem jelent jót...
-Mond-válaszoltam lágy hangon.
-Egy ü..üzenetet át tudsz adni a barátnőm..nek Jamie-nek?-Még halkabban mondta, szinte már suttogva.
-Mond-suttogtam, és könnyeim nekem is folyni kezdtek, hogy így kell látnom ezt a szerencsétlen lányt akit biztos várnak haza a szülei, és a barátai.
-Mond...me..g neki hogy: nagy..on szeretlek Jamie , és ha én m..most elmegyek innen a földről....-elkezdett köhögni, szája elé rakta a kezét, és mikor elvette az véres volt, tudtam hogy vége, de könnyeimet visszafogva hallgattam tovább.-nagyon fogsz hiányoz...ni, és ho..hogy ne legyél ön..öngyil..öngyilkos miattam, ne dohányozz, és ne válj alkoholistává...legyél erős ha én már nem leszek melletted. Én majd vigyázni fogok rád odafentről. Emlékszem arra a nap...ra amikor találkoztunk, mi...mikor megkaptam az első biciklimet, és..és elestem vele, de te jöttél és adtál e..egy seb tapaszt, és átöleltél, mert sírtam a fájdalomtól...attól a nap...tól fogva barátok vagyunk.....4 évesek voltunk...emlékszem a so..k végigment vitáinkon, hülyéskedéseinkre, együtt töl...töltött na..napok..ra...-láttam rajta, hogy nem bírja tovább, ezért a lényegre tért.-A lényeg hogy nagyon szeretlek, te voltál nekem az életben a legfontosabb, és maradj erős nélkülem is, szere...szeretlek...Jamie.-ez volt az utolsó mondata majd lehunyta szemeit...én is lehunytam szemeimet, potyogtak könnyeim, hallottam ahogy közeledik a mentő. Mikor ideértek elvették a lányt az ölemből, és egy fekete hulla zsákba csomagolták. Borzasztó volt végignézni, majd a mentős pasi odajött hozzám, odaadta Leslee telefonját, és megkért rá hogy hívjam fel az utolsó embert akivel beszélt telefonon. Feloldottam telefonját, könnyű volt mert nem volt rajta kód, megnéztem a hívás naplót, és meg is találtam. Jamie név volt az első helyen. Gondolom a barátnője akinek üzenni akart, így nem is bántam, hogy ha idejön mert meg tudom nyugtatni, és el tudom neki mesélni a történteket. Hármat csöngött a telefon, és Jamie felvette.
-Hello, ez itt Leslee Sugg telefonja, Jamie-t keresem.-mondtam halál nyugodtan.
-Hello, én vagyok az Jamie...de megkérdezhetem hogy kivel beszélek?-hallottam hogy hangja dühös volt, mégis bársonyos.
-Az most tök mindegy hogy ki vagyok, majd idővel megtudod, de most ide kéne jönnöd a nagy bevásárló központ melletti bolthoz....történt egy kis baleset.-Direkt nem mondtam el neki a nevemet, mert féltem hogy directioner, és nem fogja komolyan venni az egészet.
-Nem tudom hogy ki vagy ezért nem megyek ki ne haragudj.-válaszolt dühösen.
-Akkor nézd meg a telefonodon, hogy kivel beszélsz.-mondtam határozottan.
1 perc néma csend, majd megszakad a vonal. Próbáltam újra hívni, mert nem tudtam hogy most idejön, vagy csak lerázott. Pár perc múlva hangos trappolást hallottam az utca végéről, és megláttam egy szőke hajú lányt, convers tornacipőt, csőnadrágot, pólót , és egy dzsekit viselt. Mikor ideért alig kapott levegőt, könnyei folytak mint a vízesés, és hangosan üvöltve sírt. De nem sokáig...ugyanis mire odaértem volna, összeesett, gyorsan megfogtam, felvettem az ölembe mielőtt a mentősök bevinnék őt bárhova is, és elindultam vele haza. Már hajnali 3 óra körül lehetett mikor megérkeztünk. Bementem vele a házba, felvittem a saját szobámba, és szépen betakartam, majd magára hagytam, és én a nappali kanapéján aludtam.
Reggel arra keltem, hogy egy szempár engem néz majd, mikor kinyitottam a szemem Louis ült mellettem, mosolygott rám, majd megkérdezte.
-Jó reggelt kis Ír manócskám!! Mi olyan vicces ilyen korán? Talán a szobádban fekvő lány okozza ezt?-Felhúzta a szemöldökét Louis, és vigyorgott.
-Bakker. El is felejtettem hogy itt van-csaptam fejemhez, és elindultam fel az emeletre. Benéztem a szobába, a lány csendesen, és édesen szuszogott. Amilyen halkan csak tudtam levettem a radiátorról a törülközőmet, és elmentem fürdeni. Megnyitottam a zuhanyt, 10 percig engedtem magamra a vizet, és énekelgettem. A víz már teljesen kiáztatta a bőrömet, ezért kiszálltam a kádból, és elindultam a szobám felé, hogy felöltözzek, de útközben megálltam. Hangokat hallottam lentről, és elindultam lefelé mert érdekesebbnek találtam. Nem hittem a szememnek, Harry már megint kicsesz velem. Jamie-t ölelgeti lent a nappaliban. Minden kérdezés, és gondolkodás nélkül odamentem Harryhez, és megint megütöttem, csak most gyomorszájon vágtam.
-Hé te szőke buzi! Mit képzelsz magadról??-Ordított velem Jamie.-Úr isten, jól vagy Harry?-kérdezte Harrytől, majd odasétált hozzám, és egy akkora pofont adott, amekkorát még életemben nem kaptam.
-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem értetlenkedve.
-Te totál hülye vagy?-kérdezte Jamie.-Hogy miért kaptad? Láttad te egyáltalán mit műveltél a bátyámmal?-kérdezte, mire nekem kikerekedtek a szemeim. A bátya? Hogy mi?-kérdeztem magamban.
-Úgy is meg érdemelt még 1-et.-majd távoztam a szobámba.
Jamie szemszöge:
Miután a kis szőke gyerek kiment, helyette bejött 3 másik srác akik értetlenül néztek rám és Harry-re. Odamentem bemutatkoztam nekik, de azt nem mondtam hogy Harry huga vagyok.
-Sziasztok Jamie Roberts vagyok.-nyújtottam feléjük a kezemet.
Először jött a fagyi fejű srác.-Szia, Zayn Malik.-mosolygott, majd kezet ráztunk.
Utána egy kitömött galambot szorongató fiú.-Szia Loius Tomlinson vagyok.-majd mutatott a galambjára.-ő pedig itt Kevin.-mondta kicsit rekedtes hangon. Gondolom most kelt föl. Én meg vettem a poént, és bemutatkoztam a galambjának is, mire mindenki felnevetett.
A harmadik srácon egy fullcap volt, és eddig ő tűnt a legnormálisabbnak, de ebben nem is csalódtam.-Szia, Liam Payne.-vele is kezet ráztam, majd bocsánatot kérve bementem a konyhába hogy hozzak Harry-nek jeget a szájára mert láttam hogy az se a legszebb, és egy bögre teát. Mivel nem ismertem a házat, ezért nem tudtam mi merre van. Elindultam az egyik ajtó felé mire mindenki röhögött rajtam, de nem tudtam miért. Ja mosmár megvan a Wc-be mentem be. Liam volt olyan aranyos hogy elkísért a konyháig, mert már fájt a hasa a röhögéstől, és ha még egyszer eltévesztem az utat biztos röhögésbe fog meghalni.
Megköszöntem neki majd visszament a többiekhez. Bedugtam a konnektorba a vízforralót majd töltöttem bele vizet, és bekapcsoltam. Leültem az egyik bárszékre, és elkezdtem nézegetni a telefonom. Megláttam hogy hajnali 2 kor beszéltem barátnőmmel, de nem ő volt a vonal túlsó végén. Ekkor jutott eszembe hogy meglehet a szőke fiúval beszélhettem. Pont jött le a konyhába, én pedig nem bírtam hogy ne kérdezzek rá.
-Figyu szőke srác. Lehet egy kérdésem?-kérdeztem kicsit félve.
-Hagyjál békén.-válaszolta dühösen.
-De most komolyan! Fontos lenne!-kezdtem ingerült lenni.
-Ezt nem hiszem. Az összes lány ilyen hülye hogy nem érti meg elsőre a dolgokat?-gúnyos vigyorral rám nézett.
-Te mindig ilyen bunkó vagy, és ingerült?-már majdnem ordítottam.
-NEM, NEM VAGYOK AZ.-ordított rám, és földhöz vágta azt a bögrét amit Harry teájának készítettem ki. Nagyon megijedtem, de nem hagyhattam magam visszaszóltam neki.
-VETTEM ÉSZRE, AMÚGY IS MI BAJOD VAN? LENYUGODNÁL VÉGRE?-már sós könnyek égették a szemem. Izmai megfeszültek a nyakán, és a karján, fogait összeszorította, majd odalépett hozzám. Féltem hogy meg fog ütni, de most nem érdekelt. Lehelete égette a bőrömet, majd csak ennyit mondott.
-Azt se tudod ki vagyok. Nem is ismersz. Nem tudod hogy miken megyek át. És ha még egyszer hozzám mersz szólni, nem te hanem a bátyád járja meg.-szinte suttogta.
-Ti is meritek egymást.-kérdezte Zayn csodálkozva.
-Már miért is ismernénk?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát mert hallottam mit mondott Niall. A bátyád járja meg. Talán ismered a bátyját is?-kérdezte Zayn.
-Haver ehhez nincs közöd.-mondta Niall majd távozott.
Kész volt a tea, kivettem egy csomag jeget a fagyasztóból, és elindultam a szobába, de valaki megragadta a kezem, és megállított.
-Ez mi volt?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.
-Semmi.-válaszoltam szemrebbenés nélkül.
-Nem hiszem.-mondta határozottan.
-Szerintem meg nem tartozik rád.-ezzel hátat fordítottam neki, és ott hagytam.
-Várj Jamie!.-szólt utánam, de ahogy mondták egyik fülemen be másikon ki.
-Bementem a nappaliba, és nagy meglepetésemre Harry, Louis, Liam, és Niall is bent volt, Zayn pedig mögöttem jött be.
-Gyere ide!-Harry megpaskolta maga mellett a fotelt hogy üljek oda.-Beszélgetni szeretnénk, mindannyian.
Odasétáltam leültem és odaadtam Harry-nek a teát, és a jeget.
-Mit szeretnétek tudni?-kérdeztem tőlük, könnyes szemekkel.
-Először is...miért sírsz?-kérdezte Louis sajnálóan.
-Mert...mert...-nem bírtam tovább, kifutottam a házból ki a hátsó kertbe, a fa alá.
Hallottam egy ajtó nyitódást...valaki utánam jött. Direkt nem néztem hátra csak szóltam neki hogy mennyen el.
-Hagyj egyedül, kérlek.-mondtam.
-Biztos hogy nem megyek el innen...csak én tudom hogy pontosan mi bajod van.-odasétált, és leült mellém.
-Niall....veled beszéltem hajnali 2 kor?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Igen, velem.....tudom, mi történt..és, majd ha szeretnél róla beszélni, akkor szólj mert nekem is van mondandóm.-megnyugtatott a hangjával.
Okés, köszönöm.-villantottam egy kis mosolyt.
Kicsit közelebb jött. Odabújtam hozzá, és ő átkarolt. Biztonságban éreztem magam. Aranyos volt Niall, de egyáltalán nem jött be, mégis jól esett hogy így megnyugtatott.
-Ha-harry?-kérdeztem meglepetten.
-Igen húgi, én vagyok az-mosolyodik el, és széttárja karjait. Én egyből odalépek és megölelem olyan szorosan ahogyan csak tudom. Vagy 4 éve nem láttam az X faktor jelentkezése óta. Hangos trappolást hallottunk a lépcső felől, valami szőke hajú srác jelent meg, csak egy törülközőbe burkolózva, és összeráncolt szemöldökkel, dühös tekintettel minket figyelt, de fogalmam se volt hogy miért, majd elindult Harry felé és gyomorszájon rúgta, mire Harry a földön landolt...
Niall szemszöge:
-Most azonnal szedd össze a cuccaidat, és hagyd el a házat!!! -ordítottam a barátnőmre, aki pont most csalt meg a szemem láttára Harryvel.
-De..de Niall ezt te...- nem hagytam hogy befejezze a mondatát, és újra rá ordítottam.
-Becky!!! Azt mondtam takarodj innen.-még mindig nem mozdult meg, és egyre jobban ment fel bennem a pumpa...könnyeimmel küszködve újra ráordítottam csak most még hangosabban mint az előbb.-EBBŐL MELYIK SZÓT NEM ÉRTED? HALLOD, TAKARODJÁL MÁR , SOHA TÖBBET NEM AKARLAK ITT LÁTNI-ordítottam Becky-re már sírva, aki rémülten futott ki Harry szobájából, így csak ketten maradtunk Harry-vel. Próbált közeledni, de én csak annyit mondtam neki.-Tudod Harry most nagyot csalódtam benned...majd ököllel arcba vágtam, szája felszakadt, és vérezni kezdett, de ez most nem érdekelt. Arra az elhatározásra jutottam hogy ma este elmegyek bulizni, és leiszom magam a sárga földig. Felejteni akartam. Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam Harry szobáját, és a sajátomat céloztam meg. Bementem, felvettem a pénztárcám, napszemüvegem, és a fekete pulcsim, hogy ne ismerjenek meg, majd elhagytam a házat. Már 10 óra körül járt az idő, kezdett besötétedni, és kezdtem fázni, de mivel nem volt olyan messze a bulizó hely ezért hamar oda értem. Kicsi, és egyszerű volt az egész hely, de a hangulat megvolt. Egyből a pulthoz sétáltam, és kértem három abszintot, mind a hármat lehúztam egyből, így elég jól éreztem magam. Megláttam a táncoló emberek között egy csinos fekete hajú, fekete tapadós ruhában, egy gyönyörű lányt. Mivel egyedül táncolt, így csatlakoztam hozzá. Testünk együtt mozgott a ritmusos zenére, de nem volt ilyen sokáig kellemes...bizsergést éreztem az arcomon, és a hasamban, majd összeszorított szemekkel lehajoltam. Valaki megütött...mikor kinyitottam egy magas hapsival találtam magam szemben...elég dühösen nézett rám, és csak ennyit mondott.
-Ha még egyszer meglátlak a barátnőm közelében, kinyírlak! Értetted?
Nem válaszoltam semmit, viszont az alkohol hatására cselekedtem amit nem kellett volna...megütöttem...ezzel sikerült összeverekednünk, aminek az volt a vége hogy kiraktak minket. Éreztem hogy a tudatomnál vagyok ami nem tetszett, mert volt egy elhatározásom, hogy még ma este leiszom magam...így elindultam a kisboltba...épp nyitottam volna be mire sikítást és egy nagy puffanást hallottam. Gyorsan a hang irányába futottam, és nem tetszett a látvány. Egy lány feküdt a földön, odafutottam hozzá, karjaimba vettem, de láttam rajta hogy nincs esélye tovább élni, mégis megpróbáltam a magamtól telhetőt. Az autós elment, és otthagyta szerencsétlen lányt. Kihívtam a mentőket, és amíg megérkeztek próbáltam a lánnyal tartani a beszédet. A lány csak sírt, és próbált szavakat formálni.
-Shhh, nyugi, minden rendben lesz...-próbáltam nyugtatni a karomban zokogó lányt.
-Te..te Niall Ho...Horan vagy?-kérdezte, és egy kis mosolyra húzta a száját.
-Igen, én vagyok az. És téged hogy hívnak?-Húztam én is mosolyra a számat.
-Les..leslee S..Sugg-nak, figyelj...Niall...lehet egy kérésem..tőled?-kérdezte halkan.. Féltem, de nem azért hogy mit akar hanem azért mert, tudtam hogy nem fogja túl élni, már egyre jobban akadozva beszél, ami nem jelent jót...
-Mond-válaszoltam lágy hangon.
-Egy ü..üzenetet át tudsz adni a barátnőm..nek Jamie-nek?-Még halkabban mondta, szinte már suttogva.
-Mond-suttogtam, és könnyeim nekem is folyni kezdtek, hogy így kell látnom ezt a szerencsétlen lányt akit biztos várnak haza a szülei, és a barátai.
-Mond...me..g neki hogy: nagy..on szeretlek Jamie , és ha én m..most elmegyek innen a földről....-elkezdett köhögni, szája elé rakta a kezét, és mikor elvette az véres volt, tudtam hogy vége, de könnyeimet visszafogva hallgattam tovább.-nagyon fogsz hiányoz...ni, és ho..hogy ne legyél ön..öngyil..öngyilkos miattam, ne dohányozz, és ne válj alkoholistává...legyél erős ha én már nem leszek melletted. Én majd vigyázni fogok rád odafentről. Emlékszem arra a nap...ra amikor találkoztunk, mi...mikor megkaptam az első biciklimet, és..és elestem vele, de te jöttél és adtál e..egy seb tapaszt, és átöleltél, mert sírtam a fájdalomtól...attól a nap...tól fogva barátok vagyunk.....4 évesek voltunk...emlékszem a so..k végigment vitáinkon, hülyéskedéseinkre, együtt töl...töltött na..napok..ra...-láttam rajta, hogy nem bírja tovább, ezért a lényegre tért.-A lényeg hogy nagyon szeretlek, te voltál nekem az életben a legfontosabb, és maradj erős nélkülem is, szere...szeretlek...Jamie.-ez volt az utolsó mondata majd lehunyta szemeit...én is lehunytam szemeimet, potyogtak könnyeim, hallottam ahogy közeledik a mentő. Mikor ideértek elvették a lányt az ölemből, és egy fekete hulla zsákba csomagolták. Borzasztó volt végignézni, majd a mentős pasi odajött hozzám, odaadta Leslee telefonját, és megkért rá hogy hívjam fel az utolsó embert akivel beszélt telefonon. Feloldottam telefonját, könnyű volt mert nem volt rajta kód, megnéztem a hívás naplót, és meg is találtam. Jamie név volt az első helyen. Gondolom a barátnője akinek üzenni akart, így nem is bántam, hogy ha idejön mert meg tudom nyugtatni, és el tudom neki mesélni a történteket. Hármat csöngött a telefon, és Jamie felvette.
-Hello, ez itt Leslee Sugg telefonja, Jamie-t keresem.-mondtam halál nyugodtan.
-Hello, én vagyok az Jamie...de megkérdezhetem hogy kivel beszélek?-hallottam hogy hangja dühös volt, mégis bársonyos.
-Az most tök mindegy hogy ki vagyok, majd idővel megtudod, de most ide kéne jönnöd a nagy bevásárló központ melletti bolthoz....történt egy kis baleset.-Direkt nem mondtam el neki a nevemet, mert féltem hogy directioner, és nem fogja komolyan venni az egészet.
-Nem tudom hogy ki vagy ezért nem megyek ki ne haragudj.-válaszolt dühösen.
-Akkor nézd meg a telefonodon, hogy kivel beszélsz.-mondtam határozottan.
1 perc néma csend, majd megszakad a vonal. Próbáltam újra hívni, mert nem tudtam hogy most idejön, vagy csak lerázott. Pár perc múlva hangos trappolást hallottam az utca végéről, és megláttam egy szőke hajú lányt, convers tornacipőt, csőnadrágot, pólót , és egy dzsekit viselt. Mikor ideért alig kapott levegőt, könnyei folytak mint a vízesés, és hangosan üvöltve sírt. De nem sokáig...ugyanis mire odaértem volna, összeesett, gyorsan megfogtam, felvettem az ölembe mielőtt a mentősök bevinnék őt bárhova is, és elindultam vele haza. Már hajnali 3 óra körül lehetett mikor megérkeztünk. Bementem vele a házba, felvittem a saját szobámba, és szépen betakartam, majd magára hagytam, és én a nappali kanapéján aludtam.
Reggel arra keltem, hogy egy szempár engem néz majd, mikor kinyitottam a szemem Louis ült mellettem, mosolygott rám, majd megkérdezte.
-Jó reggelt kis Ír manócskám!! Mi olyan vicces ilyen korán? Talán a szobádban fekvő lány okozza ezt?-Felhúzta a szemöldökét Louis, és vigyorgott.
-Bakker. El is felejtettem hogy itt van-csaptam fejemhez, és elindultam fel az emeletre. Benéztem a szobába, a lány csendesen, és édesen szuszogott. Amilyen halkan csak tudtam levettem a radiátorról a törülközőmet, és elmentem fürdeni. Megnyitottam a zuhanyt, 10 percig engedtem magamra a vizet, és énekelgettem. A víz már teljesen kiáztatta a bőrömet, ezért kiszálltam a kádból, és elindultam a szobám felé, hogy felöltözzek, de útközben megálltam. Hangokat hallottam lentről, és elindultam lefelé mert érdekesebbnek találtam. Nem hittem a szememnek, Harry már megint kicsesz velem. Jamie-t ölelgeti lent a nappaliban. Minden kérdezés, és gondolkodás nélkül odamentem Harryhez, és megint megütöttem, csak most gyomorszájon vágtam.
-Hé te szőke buzi! Mit képzelsz magadról??-Ordított velem Jamie.-Úr isten, jól vagy Harry?-kérdezte Harrytől, majd odasétált hozzám, és egy akkora pofont adott, amekkorát még életemben nem kaptam.
-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem értetlenkedve.
-Te totál hülye vagy?-kérdezte Jamie.-Hogy miért kaptad? Láttad te egyáltalán mit műveltél a bátyámmal?-kérdezte, mire nekem kikerekedtek a szemeim. A bátya? Hogy mi?-kérdeztem magamban.
-Úgy is meg érdemelt még 1-et.-majd távoztam a szobámba.
Jamie szemszöge:
Miután a kis szőke gyerek kiment, helyette bejött 3 másik srác akik értetlenül néztek rám és Harry-re. Odamentem bemutatkoztam nekik, de azt nem mondtam hogy Harry huga vagyok.
-Sziasztok Jamie Roberts vagyok.-nyújtottam feléjük a kezemet.
Először jött a fagyi fejű srác.-Szia, Zayn Malik.-mosolygott, majd kezet ráztunk.
Utána egy kitömött galambot szorongató fiú.-Szia Loius Tomlinson vagyok.-majd mutatott a galambjára.-ő pedig itt Kevin.-mondta kicsit rekedtes hangon. Gondolom most kelt föl. Én meg vettem a poént, és bemutatkoztam a galambjának is, mire mindenki felnevetett.
A harmadik srácon egy fullcap volt, és eddig ő tűnt a legnormálisabbnak, de ebben nem is csalódtam.-Szia, Liam Payne.-vele is kezet ráztam, majd bocsánatot kérve bementem a konyhába hogy hozzak Harry-nek jeget a szájára mert láttam hogy az se a legszebb, és egy bögre teát. Mivel nem ismertem a házat, ezért nem tudtam mi merre van. Elindultam az egyik ajtó felé mire mindenki röhögött rajtam, de nem tudtam miért. Ja mosmár megvan a Wc-be mentem be. Liam volt olyan aranyos hogy elkísért a konyháig, mert már fájt a hasa a röhögéstől, és ha még egyszer eltévesztem az utat biztos röhögésbe fog meghalni.
Megköszöntem neki majd visszament a többiekhez. Bedugtam a konnektorba a vízforralót majd töltöttem bele vizet, és bekapcsoltam. Leültem az egyik bárszékre, és elkezdtem nézegetni a telefonom. Megláttam hogy hajnali 2 kor beszéltem barátnőmmel, de nem ő volt a vonal túlsó végén. Ekkor jutott eszembe hogy meglehet a szőke fiúval beszélhettem. Pont jött le a konyhába, én pedig nem bírtam hogy ne kérdezzek rá.
-Figyu szőke srác. Lehet egy kérdésem?-kérdeztem kicsit félve.
-Hagyjál békén.-válaszolta dühösen.
-De most komolyan! Fontos lenne!-kezdtem ingerült lenni.
-Ezt nem hiszem. Az összes lány ilyen hülye hogy nem érti meg elsőre a dolgokat?-gúnyos vigyorral rám nézett.
-Te mindig ilyen bunkó vagy, és ingerült?-már majdnem ordítottam.
-NEM, NEM VAGYOK AZ.-ordított rám, és földhöz vágta azt a bögrét amit Harry teájának készítettem ki. Nagyon megijedtem, de nem hagyhattam magam visszaszóltam neki.
-VETTEM ÉSZRE, AMÚGY IS MI BAJOD VAN? LENYUGODNÁL VÉGRE?-már sós könnyek égették a szemem. Izmai megfeszültek a nyakán, és a karján, fogait összeszorította, majd odalépett hozzám. Féltem hogy meg fog ütni, de most nem érdekelt. Lehelete égette a bőrömet, majd csak ennyit mondott.
-Azt se tudod ki vagyok. Nem is ismersz. Nem tudod hogy miken megyek át. És ha még egyszer hozzám mersz szólni, nem te hanem a bátyád járja meg.-szinte suttogta.
-Ti is meritek egymást.-kérdezte Zayn csodálkozva.
-Már miért is ismernénk?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát mert hallottam mit mondott Niall. A bátyád járja meg. Talán ismered a bátyját is?-kérdezte Zayn.
-Haver ehhez nincs közöd.-mondta Niall majd távozott.
Kész volt a tea, kivettem egy csomag jeget a fagyasztóból, és elindultam a szobába, de valaki megragadta a kezem, és megállított.
-Ez mi volt?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.
-Semmi.-válaszoltam szemrebbenés nélkül.
-Nem hiszem.-mondta határozottan.
-Szerintem meg nem tartozik rád.-ezzel hátat fordítottam neki, és ott hagytam.
-Várj Jamie!.-szólt utánam, de ahogy mondták egyik fülemen be másikon ki.
-Bementem a nappaliba, és nagy meglepetésemre Harry, Louis, Liam, és Niall is bent volt, Zayn pedig mögöttem jött be.
-Gyere ide!-Harry megpaskolta maga mellett a fotelt hogy üljek oda.-Beszélgetni szeretnénk, mindannyian.
Odasétáltam leültem és odaadtam Harry-nek a teát, és a jeget.
-Mit szeretnétek tudni?-kérdeztem tőlük, könnyes szemekkel.
-Először is...miért sírsz?-kérdezte Louis sajnálóan.
-Mert...mert...-nem bírtam tovább, kifutottam a házból ki a hátsó kertbe, a fa alá.
Hallottam egy ajtó nyitódást...valaki utánam jött. Direkt nem néztem hátra csak szóltam neki hogy mennyen el.
-Hagyj egyedül, kérlek.-mondtam.
-Biztos hogy nem megyek el innen...csak én tudom hogy pontosan mi bajod van.-odasétált, és leült mellém.
-Niall....veled beszéltem hajnali 2 kor?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Igen, velem.....tudom, mi történt..és, majd ha szeretnél róla beszélni, akkor szólj mert nekem is van mondandóm.-megnyugtatott a hangjával.
Okés, köszönöm.-villantottam egy kis mosolyt.
Kicsit közelebb jött. Odabújtam hozzá, és ő átkarolt. Biztonságban éreztem magam. Aranyos volt Niall, de egyáltalán nem jött be, mégis jól esett hogy így megnyugtatott.
nagyon jó
VálaszTörlésKöszönöm!:)
Törlés