3.rész ¤Az új Jamie.¤

Sziasztok!

Már csak 6 óra van a WWA turné kezdetéig, illetve az első koncertig!!!

Ennek örömére meghoztam a 3.-dik részt,

bár nem kaptam sem kommenteket, sem új követőket, aminek nem annyira örülök:(

Magyar idő szerint kb hajnali 3kor kezdődik a turné, és elméletileg lehet élőben nézni.:D

Na ki fogja nézni?:D Én biztos hogy fogom!:D

Na nem is tartom itt tovább a szót, jó olvasást mindenkinek, és az aki eljut idén One Direction koncertre annak pedig jó szórakozást!:)

PumiC:

3. rész

Zayn szemszöge:

Mindenki tiszta ideg mióta Jamie ide nem talált, vagyis Niall ide nem hozta őt. Furcsa lánynak tűnik, szerintem valami nem okés vele. Ezek a dolgok egyre jobban kíváncsivá tettek így arra jutottam beszélek Harry-vel, vagy talán nem kéne?..áhh...nem tudom...
-Jó reggelt édes!-hallottam meg egy kicsit rekedtes, de mégis bársonyos hangot mellőlem ami megzavart gondolat menetembe.
-Jó reggelt neked is!-pusziltam bele a mellettem lévő lány hajába.
-Min gondolkoztál annyira?-kérdezte miközben az arcomat fürkészte, hátha le tud valamit olvasni róla.
-Jamien...ne..-nem tudtam folytatni mert közbevágott.
-Tehát azt akarod mondani hogy velem vagy és más lányok járnak a fejedben...miközben barátnőd van?-bújt ki karjaim közül, ledobta magáról a közös takarónkat, és hátat fordított.
-Jajj ne értsd félre nem akarok tőle semmit, te vagy nekem a fontos, téged szeretlek...csak furdal a kíváncsiság hogy mi állhat a lány hátterében. Hol él? Miért ölelgetik egymást Hazza-val? Niall egyáltalán miért hozta ide?...és a többi.-belepusziltam a nyakába, hátulról átkaroltam betakartam, és leheletem a nyaka hajlatába engedtem, amibe beleborzongott.-Imádom mikor ilyet váltok ki belőled.-mosolyogtam. Megfordult átkarolta a nyakam, és egy hosszú csókot nyomott a számra. Ajkaink játszottak egymással. Magam alá gyűrtem a lányt, és elkezdtem harapdálni a nyakát mire valaki kopogás nélkül benyitott...
-Zayn gyere meg...öhm...bo...bocsi, nem akartam...zavarni.-Dadogott Harry, és elég kínosan érezte magát a helyzet miatt. Épp ment volna ki, de utána szóltam.
-Várj! Mond hogy mit akarsz, és utána hagyj magunkra.-Mondtam én is kicsit zavartan, majd lemásztam Perri-ről, és visszafeküdtem mellé.
-Öhm csak annyi hogy gyertek le, mert megbeszélés van. Siess mert Paul ideges lesz.-Felelte majd gyorsan távozott.
-Ezt még bepótoljuk!-suttogtam Perrie fülébe, megcsókoltam, és elindultam a fürdő felé. Levettem az alsónadrágom, beálltam a tusoló alá, majd magamra engedtem a meleg vizet. Egyszer csak két kar fonódott körém, mire akaratlanul is mosolyognom kellett. Viszont mikor szorosan magához ölelt felnyögtem, ugyanis mellei hátamhoz értek és nekisimultak. Ezt farkam is díjazta, és szerencsémre Perrie is észre vette, ami jó volt mert tudtam mit fog csinálni, de most nincs időnk ilyenekre. Perrie megragadt a farkam, és elkezdte rajta húzogatni rajta a kezét, melyet egy halk nyögéssel díjaztam.
-Perrie! Ezt ne most. Sietnünk kell. Tudod milyen Paul.-Nehezen, de sikerült valamit is kinyögnöm, de őt ez nem érdekelte...folytatta. Már így is majdnem a csúcson voltam, mire gyorsított a tempón...nem bírtam tovább elélveztem. Hangos dörömbölést hallottunk az ajtó felőle. Hirtelen odakaptuk mindketten a fejünket.
-ZAYN!-Ez Paul...nem jelent valami jót.-Most azonnal szedd össze magad, és vonszold le a segged. Már vagy 20 perce küldtem fel Harry-t. Ha nem leszel kész 5 perc alatt, bajban vagy...-
csend lett.
Gyorsan lezuhanyoztunk, majd törülközőbe burkolózva kimentünk. Mivel csak a nappaliba kell le mennünk ezért nem vittem túlzásba az öltözködést. Felvettem egy fekete bokszert, fekete zoknit, egy szürke melegítő nadrágot, és egy fekete pólót. Mikor leértünk mindenki ott volt. Ebbe a mindenkibe bele tartozott: Paul, Harry, Liam, Danielle (Liam barátnője), Louis, Elenour(Louis barátnője), és velem együtt Perrie...de várjunk csak valaki mintha mégis csak hiányozna...Niall.
-Most már értem miért késtél/késtetek.-nézett rám vigyorogva Paul.
-Jó bocsi...csak tudod...Perrie-nek sok idő mire elkészül...-kezdtem magyarázkodni.
-Ne magyarázkodj hanem inkább üljetek le.-vette komolyra a szót.-És Niall merre van?
-Én reggel találkoztam vele a konyhába...-kezdte Harry.-kész idegroncs.
-Majd én felhívom.-szóltam föl, mire mindenki belegyezően bólintott.
Csöng....csöng....csöng....de nem veszi fel. Már van 10 perce próbálom hívni, és nem, így hát írtam neki egy üzenetet.

Szia Niall!

Jó lenne ha felvennéd a telefont, és végre hazajönnél.

Paul átjött mert megbeszélés van, 

és addig nem kezd bele amíg te nem vagy itt.

Siess haza, és ha elolvastad ezt az üzenetet, azonnal hívj fel!

Zayn!c:

2 perc múlva jött is a válasz.

Szia Zayn!

Most nem tudok haza menni...

Mond meg Paul-nak hogy kezdjétek el nélkülem

tök mindegy miről is van szó.

Majd utólag értesítetek.

Majd hívlak délután...

Na csá!

Nem tudom mi van Niall-el de nekem ez egy kicsit furcsa...féltem őt. Most per pill azt sem tudom merre van. Aggódom érte, mint barát.

-Nem tudtam vele beszélni, de írt sms-t.-válaszoltam egyhangúan.

-És mit írt?-kérdezte Liam.

-Azt hogy majd délután hív, de most nem tud haza jönni...-féltem Paul válaszától.

-Oké...majd akkor értesítsétek őt is erről.-furcsa...Paul nem akadt ki, bár azért hangjában benne volt egy kis düh, amit sikeresen el is űzött.

-Na tehát arról van szó.-kezdett bele Paul.-hogy 2 hét múlva turnézni megyünk...ami annyit jelent, hogy holnaptól próbákra kell járnotok minden nap. Nincs semmi kifogás, ami miatt nem tudnátok eljönni. Louis, Zayn...ti ha késni is mertek legalább egyszer is...én meg mondtam már ezerszer...megjárjátok. Szóval az első koncert itt lesz helyben Londoban. Nem kell majd sokat utazni. És most jön a legjobb. Fiúk! Meglepetésem van számotokra.-mondta izgatottan Paul, mire mindannyian majd meg haltunk a kíváncsiságtól.-Na tehát tervezek egy találkozót két nappal a turné előtt...mindenki hozza magával a családját, és barátnőjét. Itt kint a One Direction ház kertjében fogjuk megtartani. Sütögetni, és medencézni fogunk! Ez ilyen búcsú buli a családtól.. Na ki van benne?-kérdezte Paul mire mindenki felrakta kezét ezzel jelezve hogy benne van kivéve Harry-t. Tudtam én hogy valami nem okés a múltjával. Nem sokat beszélt a családjáról. Csak annyit mondott hogy van egy apja, és egy anyja akik boldogok együtt, és nagyon messze laknak így nem tud velük sokat találkozni. Láttam Harry arcán hogy nem oké valami...mintha...mintha sírna? Harry sírni? Hogy mi?-tettem fel magamban a kérdéseket. 
-Jólvan srácok... a többség döntött, megtartjuk a búcsú bulit.-mosolygott Paul. Mindenki visított az örömtől kivéve Harry. Fa arccal ült a kanapén még mindig.-na jólvan de most már megyek! Mindenki beszéljen a családjával, és akkor holnap találkozunk, Na sziasztok!-Intett, és ott hagyott minket. Mindenki ment a maga saját dolgára, én meg elindultam Niall szobája felé, mert valamelyik nap még voltam nála,  az ő erkélyén cigiztem, és voltam olyan béna hogy ott felejtettem a dobozt. 
-Mi? Mi a szar?-3 szál hiányzik belőle. Mindig is öltem azért ha kérdezés nélkül nyúltak hozzá a cigimhez...nem mintha nem adnék, de azért mégis csak kérdezzék meg.
-Mi a baj?-kérdezte Perrie a hátam mögül.
-Már megint eltűnt 3 szál cigim.-morogtam.
-Jajj nyugi.-Fordított meg Perrie, és szorított magához szorosan.
-Nem nincs nyugi, mondtam hogy nem szeretem az ilyet.-mondtam már kicsit lágyabb hangon.
-Jólvan nyugii...veszek neked másikat.
-Köszönöm.-pusziltam bele hajába, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lementünk a nappaliba filmet nézni. Már vagy a film felénél tarthattunk mikor is valaki hirtelen berontott a bejárati ajtón, és fel futott az emeletre...

Jamie szemszöge:

-Jamie! Ébredj! Hahaó Jamie...-Ébresztgetett valami ismerős hang. Kinyitottam szemeimet. A szőke buzi volt az ágyam mellett...HOGY KI? Pattantak ki a szemeim. Hát ez meg mi a faszt keres itt? Ki hívta őt ide, mert én biztos hogy nem, vagyis nem tudom....inkább mondjuk úgy hogy remélem hogy nem én.. Jobb lesz ha minél előbb elmegy mielőtt apám meglátja, mert annak nem lenne jó vége...
Hirtelen keltem föl aminek nem lett jó vége. Megszédültem és a fejembe nyílalt valami hasító érzés, ja igen a tegnapi drog és pia. Elestem volna ha a szőke buzi nem fog meg. A picsába is már. Remélem nem vette észre, mert Harry nem tudja ezeket, és nem is kéne.
-Takarodj már!-szóltam oda neki, majd ellöktem magamtól. Elindultam az ajtó felé, és próbáltam magam után húzni de nem mozdult meg. Úristen már most kezd az agyamra menni...és mi lesz később?
-Gyere már te balfasz, kikísérlek!-köptem oda neki a szavakat.-Aztán takarodj vissza anyádba, és hagyj engem békén.-morogtam magamban...de még mindig nem indult meg. Na nekem ebből elegem van. Odamentem egy tarkón vágtam hátha, mondom HÁTHA elindul. Még mindig nem, na jó...ez most megbánja.
-Indulj innen kifelé...NEM ÉRTED???-üvöltöttem, majd kapott még egy nyakast.
-Szép szó kincsed van mondhatom...amúgy ezek fájnak ugye tudod?-kérdezte és a fejét simogatta ott ahol megütöttem. Láttam hogy észrevettem a sebeimet, melyeket elkezdte tanulmányozni. Nem akartam hogy rákérdezzen, ezért inkább megfordultam.
-Gyere míg nem lesz nagyobb....-mondtam neki majd nyitottam az ajtót, hátrafordultam, és ő ekkor nyitotta ki a kis fiókot.-NEE-ordítottam.-ne nézz bele!-Majd odarohantam hozzá de késő volt.
-Ez..ez ugye nem az amire gondolok?-kikerekedett szemekkel figyelt rám.
-Hát persze hogy nem, ez csak egy kis fű a kertből. Tegnap szedtem neked, vártam mikor jössz és éhezel meg egy kis fűre.-mondtam ironikusan, mire ő csak megrázta a fejét.
-Jamie...-kezdett bele majd leült az ágyamra.
-Ne Jamie-zél itt nekem hanem hagyd el a lakást, most.-mutattam az ajtó fele.
-De..de...
-Mondom nincs de! Menjél haza a barátocskáidhoz, éld az életed, és engem hagyj békén...Szia.-na végre elindult. 
Ment lefele a lépcsőn, én pedig utána. Kinyitottam neki a bejárati ajtót, majd kiment.
-Én....-kezdett bele valamibe, de nem én nem hagytam hogy elmondja, rácsuktam az ajtót. Pont nem érdekel mit akart mondani, őszintén? Leszarom. Visszamentem a szobába a kis dugi pénzemért. 
-A kurva életbe.-csattantam fel.-ez a pénz kurva kevés egy doboz cigire.-jelentettem ki majd elindultam pénz keresésre. Végül sikerült összeszednem egy dobozra valót. Kivételesen, de jó idő volt bár én mégsem mehettem ki csak egy pólóba és egy rövidnadrágba a sebeim miatt. Nem akartam kisminkelni magam, de alapozót raktam a lila foltjaimra. Így egy hosszú pulcsit, egy fekete csőnacit, és egy tornacipőt vettem fel, majd indultam a kis bolt felé. A pult mögött egy helyes srác állt, de én nem nagyon vettem figyelembe

-Egy piros Marlborot kérek.-csak úgy köszönés meg minden nélkül mondtam.
-Ha megkapom a számod, akkor odaadom.-istenem, még egy hülye.
-Arra csak várhatsz!-mosolyogtam gúnyosan.
-Akkor várok rá.-kacsintott.
-Na figyu szivi, nekem erre nincs időm, most odaadod vagy nem?-vettem komolyra a dolgot. Már nagyon kívánta a szervezetem a dohányfüstöt.
-Mark valami baj van?-jött hátulról egy hang.
-Nem nincs.-mondta a srác-tessék itt van-próbálta beadni hogy most szomorú hogy nem kapja meg a számom, de engem egy pillanatig se érdekelt. Kifizettem majd kifele menet bemutattam a srácnak, és otthagytam a boltot. Na végre! Kinyitottam a dobozt, randomra kiválasztottam egyet, és megfordítottam, mert azt fogom legutoljára elszívni, és kívánni fogok előtte...én mindig meg szoktam csinálni nem érdekel ki mit szól hozzá. Kivettem egy szálat bevettem a számba majd meggyújtottam, beleszívtam. Megnyugtatott,  átjárta a füst a tüdőmet, mely mosolygásra késztetett. Sokat gondolkodtam Leslee-n...nagyon hiányzik...nem tudok nélküle élni. Elmentem Leslee-ék házáig, majd megálltam az ajtó előtt elnyomtam a cigimet, de még mindig nem csöngettem be. Megijedtem. Áhh ez badarság Jamie nem fél semmitől. Megnyomtam a csengőt, majd kiabálást hallottam bentről.-megyek!-ez Leslee anyukája Mary volt. Mikor kinyitotta az ajtót kicsit megijedt, szerintem nem rám számított. 
-S-szia.-dadogott.
-Szia.-már megszoktuk hogy tegeződünk egymással.
-Gyere beljebb.-állt el az ajtó elől, így be tudtam menni.
-Hogy vagytok?-bukott ki belőlem a kérdés amit nem kellett volna.
-Hát....-kezdte Mary.-szia megvagyunk gyere be a konyhába segíts kivinni a sütit a nappaliba.- jött oda hozzám Adam, Leslee apja.-Mary te meg várj meg minket a nappaliban.-a nő egyből el is indult a megbeszélt helyre.-tudod Jamie...mióta Leslee...tudod...-nagyon törte magát hogy kimondja.
-Igen tudom.-válaszoltam rá.
-Na annyi a lényeg hogy mióta megtörtént Mary nem önmaga. Nagyon sok bajunk van azóta...nem alszik, nem eszik rendesen. Én meg nem mutatom neki azt az oldalamat hogy fáj, ezzel könnyíteni tudok a helyzetén. Nincs olyan nap mikor ne sírna...-láttam hogy potyognak a könnyei. Sose láttam Leslee apját sírni.
-Sajnálom.-válaszoltam lehajtott fejjel.-Tudod nekem is nagyon hiányzik...-mentem oda Adam-hez és megöleltem. Egyből visszaölelt...ez olyan..olyan igazi szeretett teljes ölelés volt, mire nekem is potyogtak a könnyeim.
-Semmi gond.- de gyere menjünk beljebb.
-Meghoztuk a sütit.-mosolygott Adam.
Adam leült Mary mellé én meg velük szembe. És elkezdődött a nagy beszélgetés. Minden féléről beszélgettünk, mire hirtelen kibökött Mary valamit...
-Volt már temetés.-mondta Mary.
-Mikor volt?-kérdeztem vissza.
-Ma...-elcsuklott a hangja.
Csak odamentem és szorosan magamhoz öleltem. Nem kérdeztem rá hogy miért nem szóltak róla, gondoltam ezzel nekem akartak segíteni. Ő is visszaölelt. Vagy egy jó ideig így ültünk, de ez többet mondott minden szónál.
-2 utcával arrébb találod a temetőt, az illetőt meg biztos vagyok benne hogy megtalálod.-vett magára egy mosolyt Mary. Mintha tudta volna mit szerettem volna kérdezni.
-Köszönöm...akkor én most mennék is, sziasztok, és majd még jövök.-még utoljára megöleltem őket, elköszöntek ők is, és elindultam a temető felé. Már délután 7 óra volt...lassan kezdett beesteledni, de még lehetett látni a szép narancssárga árnyalatokat. Út közben bemásztam egy kertes házba, és szedtem virágot a sírra.
Zene
Megérkeztem oda...oda ahova nem szívesen jöttem el. Nem, nem azért mert nem szeretem Leslee-t, csak nem itt akartam volna vele újra találkozni. Beléptem a temető kapuin, és megkérdeztem merre találom Leslee Sugg sírját. Egyből kaptam választ is.
-10.-dik sor, 4.dik sír.-mondta az idős bácsi.
-Köszönöm.-majd elindultam.
Elég hátborzongató temető volt, és kezdett az idő is lehűlni. Megérkeztem. Csak ennyi volt a sírra írva:

Leslee Sugg

Élt: 1995-2014

"Nyugodj békében Leslee"

A virágok kiestek a kezemből, térdre estem, arcomat kezeimbe temettem, és keserves bőgésbe kezdtem. 
-MIÉRT? MIÉRT?....-ordítottam, és csak bőgtem.-Miért velem kell megtörténnie ennek?-suttogtam.-Hiányzol...soha nem gondoltam volna hogy itt kell tőled elbúcsúznom..-kezdtem bele.-Leslee tudod te voltál a legjobb barátnőm kis korom óta. a Legnehezebb időimben mindig mellettem voltál, például mikor...mikor meghalt anya te voltál az aki nem hagyott ott. Szeretlek Leslee, soha nem foglak elfelejteni...te voltál a legjobb barátnőm.
Összeszedtem a leejtett virágaimat, és ráraktam őket a sírra. Órákig bámulhattam a sírt, és gondolkozhattam el, ugyan is valaki megfogta a vállam ezzel magamhoz térített.
-Ideje lenne mennie hölgyem, késő van már, és zár a temető.-mondta az idős bácsi.
-Egy perc, maga induljon el, mindjárt megyek én is.-válaszoltam.
-Oké.-azzal itt hagyott engem.
Összeraktam a kezeimet, és imádkoztam. Általában mindig ezt szoktam minden szeretteimnél akik elhunytak. Mikor végeztem elindultam haza fele. Direkt hosszabb úton mentem hogy kiszellőztessem a fejem, de rossz ötlet volt. Épp gyújtottam volna meg már a 3.dik cigimet, és nekiütköztem valaminek, inkább valakinek.
-Figyelj már az orrod elé te fasz!-vágtam oda neki.
-Jamie?-Ez Harry. a picsába.
-Nem.-indultam volna el, de megfogta a karom.
-Engedj el.-visítottam.
-Veled meg mivan? És ez itt mi a kezedben?-észrevette, bakker. Na mindegy ez alól már nincs kibúvó.
-Cigi, és igen eltörted.-válaszoltam fel nem tett kérdésére dühösen, majd szabadulni próbáltam.
-Gyere menjünk be a Starbucksba, együnk egy sütit, és igyunk meg egy gyümölcslét.-kezdte a törődő bátty stílust, de nem dőltem be neki.
-Most komolyan azt akarod mondani hogy egy ilyen nagy vita után amit tegnap lerendeztünk, hogy elmegyek veled másnap gyümölcslét szürcsölni, és kibaszott sütit enni? Azt hitted ezzel megoldhatod a dolgokat? Hát kibaszottul nem. És most engedj el, így is késésben vagyok.-Hoppá ezt nem kellett volna.
-Otthonról?-kérdezett rá, és láttam az arcán hogy tudja hogy mi fog történni otthon velem.
-Nem.-válaszoltam egyből, ami csak ennyit jelentett hogy hazudok.
-Aha persze. Tudod mit? Ma nem mész haza. Eldöntöttem.-vigyorgott rám gonoszan.
-Ezt nem te döntöd el.
-Ma igen.-kezdett el ráncigálni a Starbucks felé.
-Harry megmondtam hogy nem megyek oda.-próbáltam kirángatni kezei közül a karjaimat. Ez így elég hülyén nézett ki hogy Harry rángat, én meg visongatok hogy engedjen el, ezért megfogta a derekam, és felvett a vállára. Elkezdtem dörömbölni a hátán és harapdáltam, de semmi. Így nem volt választásom vele kellett mennem, de egy az biztos hogy én ma már nem megyek haza. Harry nem fogja engedni, és én már most felkészültem hogy mi fog várni holnap. Megpróbáltam elhesegetni ezeket a dolgokat. Inkább rágyújtottam, melyet Harry nem díjazott. 
-Mi ez a szag? Ugye nem?...-dobott le a válláról.
-Ne ne ne....nehogy elvedd!-nyúlt volna újra a cigimért, de nem hagytam.-meg foglak égetni nem érted?-megrázta a fejét és úgy haladtunk tovább, hirtelen belenyúlt a zsebembe, és kivette belőle a cigis dobozom. Na ezért ölni tudok. Felemelte a magasba, én meg ráugrottam és elkezdtem püfölni...kapott jó pár bal horgost mire lemásztam róla, és visszaadta a cigimet.
-Köszönöm.-büszke vigyorral az arcomon sétáltam tovább.
-Áúú te teljesen normális vagy?-kérdezte Harry, és elkezdte törölgetni a véres orrát.
-Hát itt meg mi történt?-bukkant fel Louis, Zayn, Niall, és Liam. Ez kellett nekem...igen ez hogy ezekkel a balfaszokkal menjek Starbucksba.
-Semmi érdekes.-válaszolta Harry
-Szia-köszöntek egyszerre, kivéve Niall-t.
-Császtok húgyagyúak.-válaszoltam nem túl kedvesen.
-Ez kedves volt tőled.-mondta Liam ironikusan.
-Tudom.-válaszoltam.
-Na gyertek menjünk.-törte meg Harry a csendet, és mindenki elindult. Rágyújtottam egy újabb szálra, ekkor szólalt meg Zayn.
-Akkor tudom miért hiányzik 3 szál cigim.-Mondtam én hogy Niall ehhez túl jó fiú.
-Megdobsz egy szállal?-kérdezte a fagyi fejű, vagyis Zayn.
-Téged? Pff csak szeretnéd te kis buzi.-röhögtem magamban.
-Héj Jamie. Fejezd be!-szólt rám Harry.
-Hagyjál már.-válaszoltam.
Már végre megérkeztünk a Starbucksba, örültem, mert minél gyorsabban telt az idő annál keveseb időt kellett velük töltenem. Helyet foglaltunk hátul egy kis elzárt helyen. Nem tudtam hogy itt ilyen is van. Na mindegy. Mindenki rendelt, még én is kértem valamit mert tudtam hogy ez alól nem bújok ki.
-Nem így terveztem az estémet...de erre is akartam időt szakítani.-kezdte Harry. De mégis mire akart időt szakítani? Kezdtem szúrós pillantásokat vetni felé, de nem hatotta meg.-tehát arról van szó hogy Jamie a húgom.-Na ne, nehogy többet merjen mondjon, mert itt helyben mindenki előtt megütöm. Esküszöm.-Niall tudta már, Zayn pedig sejtette.-Mindenki szeme kikerekedett főleg Liamé, és Louisé.-Srácok van még itt valami amit nem mondtam el nektek...-láttam az arcán lecsúszni pár könnycseppet. Próbált megszólalni, de nem tudott, ezért átvettem az irányítást...
-Meghalt anyukánk.-mondtam én ki.
-Hogy mi?-kérdezte vissza Louis.
-Ezen mit nem értesz te balfasz? Meghalt vége, ennyi.-Hirtelen zápoként kezdtek folyni könnyeim .Majd felálltam és otthagytam őket, vagyis otthagytam volna ha Niall nem fog meg és zár karjai közé. Jól esett, nem is tudom miért, de megnyugtató volt, ugyan úgy mint a múltkor...nem féltem, biztonságban éreztem magam. De ez most nem. Nem fogok meghatódni senkinek sem.
-Niall engedj el....-sírtam, de ő még mindig szorosan fogott.-nem érted, engedj már el, ez fáj-Niall hirtelen felkapta a fejét és arcomra nézett. Na ezt nem kellett volna, úristen hogy lehetek ilyen hülye? Már megint sikerült elszólnom magam...
-Már hogy fájna, tök gyengén foglak.-értetlenkedett a szőke buzi.
-Nekem ez is erős, tudod lány vagyok.-na hát Jamie....nem csalódtam benned, elég szarul hazudsz.
-Aha, és akkor ez itt micsoda?-húzta le a vállamról a pulcsimat. Hirtelen előbukkant nyílt sebem, amikor apa hozzám vágta a vodkás üveget. Néma csend lett. Minden szem pár engem nézett választ várva.
-Nekimentem az ajtóból kiálló szegecs sorba.-válaszoltam semleges arccal.
-Én nem hiszek neked.....szerintem...szerintem...téged valaki bánt...-mondta a szőke buzi, és ekkor pattant fel Harry feje, aki sajnálóan nézett rám, de én kerültem pillantását.
-Ez hülyeség.-válaszoltam vissza.
-Szerintem meg az hülyeség amit te mondasz.-ekkor tértem észhez hogy már a szőke buzi ölébe ülök miközben ő gyengéden körbefonja rajtam karjait.
-Engedj el, nem megyek sehová, ma nálatok alszom, és majd csak holnap mehetek haza....köszönjétek a drágalátos kis Harry-nek.-vetettem rá szúrós pillantásokat.
Harry, ez igaz?-kérdezte Harry-t a kis szőke buzi, mire ő csak bólintott.
-Gyerekek örülnék ha tiszta lapokkal játszanánk. Jamie kérlek mesélj el mindent.-Kérte Liam.
Ez a srác...csak úgy sugárzik belőle a kedvesség.-vagy ha nem, akkor erővel de kiszedjük vagy belőled vagy Harry-ből.-na jó meggondoltam, mégse olyan kedves.
-Én nem mondok semmit, és Harry te sem.-még mindig Niall ölében ültem.
-Elengednél végre?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Addig nem ameddig nem meséled el mik ezek itt-mutatott a sebeimre.-és hogy ki, vagy kik csinálják ezeket.
-Te mekkora egy szemét vagy! Na jó.-adtam meg magam.-elmondom, de csak akkor, ha békén hagytok vele, és nem próbáltok segíteni mert ez az én dolgom.-mondtam mire mindenki hevesen bólogatni kezdett.-Szóval...én 10, Harry pedig 12 éves volt. Tök normális családként éltünk együtt, mint mindenki más. viszont azon a napon mikor én 10 éves lettem történt egy kis baleset.-itt elcsuklott a hangom. Harry megszorította a kezem az asztal alatt. Most per pill nem érdekelt hogy otthagyott akkor.
Visszaemlékezés:
......

2.rész ¤Titkolózás¤

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt! Ne haragudjatok hogy előző héten nem volt rész, csak nagyon sokat kellett tanulnom, és nem volt időm megírni!:/ Remélem ez a rész majd elnyeri a tetszéseteket!:) Nem bánnám ha feliratkoznátok, és komiznátok! Ja és 2 komment, +1 feliratkozó után lesz új rész! ;) Jó olvasást!
Pumi. xx

2. rész

Jamie szemszöge:

Nem tudom mennyi ideig ülhettünk kint a fűben a fa alatt, de egyre jobban fáztam, és arra lettem figyelmes hogy Niall elaludt a vállamon. Nem volt szívem felkelteni őt, olyan édesen szuszogott, de megfagyni sem szerettem volna. Megfogtam a fejét, levettem a vállamról, csak egy kicsit lendületesebben sikerült mint gondoltam, így megfejelte a földet. Gyorsan odatérdeltem mellé, és bocsánatot kértem.

-Úristen Niall jól vagy? Ne haragudj.-simogattam meg a fejét.

-Igen köszi megvagyok, és semmi gond.-beadta 1000 wattos vigyorát, amitől nekem is felgörbült a szám széle.

Niall-nek elkezdett rezegni a telefonja, feloldotta, és elkezdte olvasni az üzenetet. Mikor elolvasta halkan felkuncogott.
-Na mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Áhh semmi, csak egy haverom írt.-válaszolta vigyorogva.

-Hát oké....gyere inkább menjünk be, csinálok egy neked egy bögre teát, és valami kaját.

-Igenis főnök!-húzta ki magát, és kezét fejéhez rakta úgy mint a katonák.

-Te idióta!-nevettem fel.

Mikor beértünk a lakásba csönd, és sötét volt. Niall hirtelen eltűnt mellőlem, és a kert ajtó becsukódott.
-NIALL!-ordítottam.-Merre vagy? Mond el kérlek ez nem vicces.-kezdtem egyre idegesebb lenni...
-Itt vagyok.-hallottam meg messze egy hangot....azt hiszem Harry lehetett az.
-Nem nem,  itt vagyok.-Hallottam meg egy másik hangot, de ez már mögülem jött. Egyre ingerültebb lettem, ezért el kezdtem futni, aminek az lett a vége hogy megfejeltem az ajtót és a lendülettel együtt hátamra estem. Hirtelen felkapcsolódott a lámpa és 5 fiú állt körül engem. Öhm most már csak 4 mivel egy csatlakozott hozzám.....Louis volt az. 
-Uristen Louis jól vagy?-guggoltam mellé, és megsimogattam az arcát.
-Igen, csak menj innen.- mondta remegve. Harry felkapott, és felvitt a fürdőszobába, majd leültetett a kád szélére. 
-Hé te mit csinálsz? És ez mi volt?-kérdeztem értetlenkedve. Mert szerintem nem én bántottam Louist.
-Elállítom az orr vérzésedet, és hát tudod...Louis nem bírja a vért...és hát ha vért lát elájul.-mosolygott rám.
-Aha...akkor már mindent értek.-mosolyodtam el.
Harry abbahagyta az ápolásomat, és leült mellém a kád szélére, meleg puha kezeivel megfogta az enyéimet...mélyet sóhajtott, és belekezdett a mondanivalójába.
-Öhm figyelj hugi....mesélj már valamit....magadról..és..hát tudod apáról...-vakargatta a tarkóját, és lehajtotta a fejét. Nagyon jól tudta milyen lett apa anya halála után engem meg persze ott hagyott apával.
-Ezt most komolyan kérdezed?-fogtam meg az állát, és felemeltem hogy a szemembe tudjon nézni.
-Igen.-válaszolta dadogva, halkan.
-Megvagyunk, éljük az életünket...minden Happy.-hazudtam neki, mert tudtam hogy amint hazaérek tudom mi vár rám, és féltem hogy Harry nem lesz olyan erős hogy megvédjen tőle.
-Hazudsz.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Én aztán nem.-mondtam határozottan.
-Dehogynem, ismerlek Jamie Styles, engem nem versz át.-mondta gúnyos mosollyal az arcán.
-Mondom hogy minden rendben...ebből mit nem értesz?-Harry kezdte az idegeimet birizgálni, aminek tudom hogy nem lesz jó vége.
-JAMIE STYLES!-ordított rám, már az se zavart ha megtudják, ki vagyok valójában...Harry húga.-Most azonnal mond el hogy mi történik veled, láttam rajtad a sebeket, és nézd az arcod is sebes.-mondta, majd egy marék vízzel a kezében, az arcomhoz közelített, és rám locsolta.
-Jesszus Harry te normális vagy?-még egy beszólás vagy bármi, és kikelek magamból.
-Igen az vagyok, de te nem, mert ilyen életet élsz.-na itt elszakadt a cérna. Úgy ordítottam vele mint még ahogyan soha senkivel sem.
-IGEN! NEM ÉLEK NORMÁLIS ÉLETET...MIATTAD...MIATTAD MERT MIKOR SZÜKSÉGEM LETT VOLNA RÁD, TE OTTHAGYTÁL EGY AGRESSZÍV ALKOHOLISTÁVAL. HARRY....TE NEM IS TUDOD MIT ÉLEK ÁT EGÉSZ NAP....APA NEM EGYSZER MEGÜTÖTT, ÉS MÁR VOLT RÁ ALKALOM HOGY MAJDNEM MEGERŐSZAKOLT VAGY MEGÖLT.-ordítottam, majd lejjebb vittem a hangom. 
-Igen Harry nem élek normális életet....miattad!-a végét szinte már suttogtam, majd bőgve kirohantam a fürdőszoba ajtón, megcéloztam a szőke fiú szobáját mivel ott töltöttem az estémet, és az ő erkélyén találtam reggel cigit. Nem is néztem volna ki belőle hogy dohányzik....túl jó fiú ehhez, na mindegy. Gyorsan vettem a dobozból 2 szálat, és a gyújtót is elvittem magammal, mert a sajátomat otthon hagytam, mivel nem úgy készültem. Lefutottam a lépcsőn, be a nappaliba a dzsekimért. Mindenkit a nappaliban találtam kivéve Harry-t.
-Veled meg mi történt? Miért sírsz? Harry keres téged, nagyon ideges volt...ugye nincs semmi gond? Na és merre tartasz ilyen későn, és az ott mi a kezedben? -jött oda hozzám a szöszi, és záporként szórt meg a kérdéseivel.
-Hagyjál már.-löktem arrébb.
-Szerintem meg kéne várnod Harry-t...tényleg nagyon ki volt akadva.-mondta a galambos fiú
Mint ha meg sem hallottam volna felvettem a dzsekimet, és elindultam kifelé a bejárati ajtón. Nagyon hideg volt kint, és ijesztő volt az egész város. Bevettem a számba az egyik cigit, és meggyújtottam...elindultam hazafelé, vagyis más néven a pokolba. Nyitva volt a bejárati ajtó amit furcsálltam...benyitottam mindenhol sötétség. Körbejártam a lakást, és rá jöttem egyedül vagyok. Egy hatalmasat sóhajtottam kicsit megnyugodtam, de bennem volt az érzés hogy bármikor hazajöhet és nekem annyi...főleg hogy egy napja haza se jöttem. Úgy gondoltam jobb lesz ha most elmegyek fürdeni, és lefekszem aludni. Mire végeztem a fürdéssel elindultam a konyha felé mert már egész nap korgott a hasam. De rosszul tettem ugyanis meglepetésem volt. Apám a konyhapultnak támaszkodva figyelt engem gúnyos vigyorral az arcán...kezében egy félig üres vodkát tartott majd elindult felém.
-Szia kislányom! Merre jártál?-kérdezte gúnyos vigyorral.
-Szia, hát...öhm...barátnőmnél voltam...-próbáltam hazudni, de láttam hogy nem nagyon veszi be.
-És mégis melyiknél?-kérdezte, majd átkarolta a vállam.
-Leslee-nél-amint eszembe jutott Leslee, akaratom ellenére sírni kezdtem.
-Hah.-nevetett fel.-Hazudsz!-vette komolyra a szót.
-De..de tény...-nem engedte hogy befejezzem a mondandómat....kaptam egy pofont.
-Te komolyan hazudsz a saját apádnak...hát ezt nem hiszem el...-kaptam még egy pofont, már ordítottam a fájdalomtól, és csak bőgtem, és bőgtem.
-Nem....nem hazudok, csak kérlek ne bánts.-mondtam halkan, összegörnyedtem a földön, és kezeimet a fejem felé tettem védekezés képen.
-Te kis hülye ribanc!-rúgott az oldalamba.-Biztos valami pasinál töltötted az éjszakát...IGAZ?-ordított rám, én meg majdnem rosszul lettem a pia szagától. Megragadta a hajamat, és úgy emelt fel. Visítottam...nagyon fájt, majd elengedett. Annyi szerencsém volt hogy meg tudtam állni a lábaimon, így nem fájt az érkezésem. Apám odajött hozzám gyomorszájon vágott mire összegörnyedtem, és már csak egy korty volt a vodkás üvegében. Jól meghúzta, majd a vállamhoz vágta ami széttört rajtam, és ömlött belőlem a vér. Újra össze estem...hangos ajtó csapódást hallottam. Tudtam hogy elment itthonról ami annyit jelentett hogy majd csak holnap délután vagy este fog hazaérni. Csak ültem tehetetlenül a véremben, és gondolkoztam azon hogy hogy lehettem ilyen hülye hogy otthagytam a saját bátyámat, aki most meglehet hogy tudott volna segíteni, és nem lennék ekkora bajban. Erőt vettem magamon és feltápászkodtam, elsántikáltam a fürdőszobáig, és újra lefürödtem...elállítottam a vérzést, és lefertőtlenítettem a sebeimet. Már elég rutinos voltam az ilyen dolgokban, ami szerintem elég veszélyes az életemre nézve, és elég beteges. Lementem a konyhába kajáért, de mint mindig semmi ehető nem volt itthon így hát elindultam a szobám felé, kinyitottam a kis fiókomat, és megtaláltam benne azt a dolgot amire szükségem volt, és tudtam hogy ha megteszem megbánom, de most nem nagyon érdekelt. Még a csórt cigik közül volt nálam egy...eltörtem kivettem belőle a dohányt, majd hozzákevertem a fűt, elővettem egy cigi papírt beletettem, egy szűrőt raktam a végére, meggörgettem, majd összetekertem, megnyálaztam, és kész is volt. Kimentem az erkélyre és meggyújtottam a füves cigimet. Éreztem hogy a testemben mindenhol végig fut a vér, és zsibbad mindenem. De ez még nem volt semmi, volt egy eldugott Jack Daniels az ágyam alatt. Elővettem és 4 korty kellett ahhoz hogy elfogyjon az egész üveg tartalma. Nagy nehezen, esésekkel indultam az ágyamhoz. Jókat nevettem a saját eséseimen. Kb egy fél óra alatt odaértem az ágyamhoz, és bemásztam. Nem kellett egy perc sem a szemeim egyből lecsukódtak, majd eljutottam az álom világba. Elvesztettem a legfontosabb személyeket az életemből...egyedül maradtam egy vadállattal, félek, fázom, éhes vagyok, és rosszul érzem magam...de mi lesz velem ezek után?...

Harry szemszöge:

Sikerült összevesznem Jamie-vel, de nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá hogy mi van vele. Sírva szaladt ki a fürdőszobából, de nem a lenti ajtó fele. Furcsálltam, de nem mentem utána. Nem akartam hogy lásson engem sírni, és nem azért mert a férfiak nem sírnak hanem azért mert nem akartam még jobban összetörni, így se tudom pontosan hogy még miket művelhet vele apa. Ezért elhatároztam hogy nem érdekel...utána megyek. Futottam le a nappaliba, és kérdezgetni kezdtem a fiúkat hogy nem látták e valamerre Jamie-t. Mindegyik nemleges választ adott, ezért elindultam hátra a kertbe a fa alá. Tegnap is ott volt Niall-el. Apropó Niall-el ezért még számolok, de ez most per pillanat nem érdekes. A lényeg hogy nem találtam ott a húgomat. Visszaszaladtam a nappaliba, és újra megkérdeztem a fiúkat hogy mit tudnak Jamie-ről. 
-Hazament-mondta Niall szomorúan.
-HOGY MI?-kérdeztem ingerülten.
-Én mondtam neki hogy jobban teszi ha itt marad.-mondta Louis szokásos hangnemben.
-TI KOMOLYAN HAZAENGEDTÉTEK? TI HÜLYE BALFASZOK!-ordítottam rájuk, majd Niall-nek estem. Niall-t a falnak szorítottam, majd bele ordítottam a pofájába.
-TE SZEMÉT ÁLLAT! SZÁLLJ LE A HÚ....-nem tudtam befejezni a mondatom mert Liam lefogott, de én nem hagytam magam, megpróbáltam kiszabadulni...teljesen sikertelen volt. Nem volt más választásom mint lenyugodni. 10 perc múlva Liam elengedett, én meg bevonszoltam volna magam a szobámba, de Zayn utánam szólt. 
-Hé Harry! Nem szerettél volna még mondani valamit?-kérdezte értetlenkedve.
-Nem! Nincs közötök semmihez! És te Niall kussolsz, vagy még megbánod!-szóltam oda neki mert tudtam, hogy tudja ki is valójában Jamie, mivel Zayn mesélt valami hasonlót hogy hallotta Jamie-t, és Niall-t beszélgetni a konyhában, és arról volt szó hogy én vagyok Jamie bátyja. Ez mind igaz, csak még nem akarom nekik elmondani.
-Harry. Mi mind a barátaid vagyunk, megbízhatsz bennünk, szerintem nincs mit titkolnod.-mondta Liam
-Jó hagyjatok! Sziasztok!-és ennyivel otthagytam őket.
Nagyon fáradt voltam ezért elindultam a fürdő felé, levettem a szakadt farmernadrágom, a fehér pólóm, és az alsógatyám, majd beálltam a hideg víz ála. Kicsit túl hűtöttem magam, ezért mikor kiszálltam nagyon fáztam. Odasétáltam a szekrényemhez, kivettem belőle egy tiszta alsógatyát magamra húztam, kerestem egy szakadt pólót, ami jó lesz alvásra, majd egy nadrágot, és egy csíkos itthoni puha zoknit, és felöltöztem. Leültem az ágyamra, szépen lassan lehajoltam, benyúltam az ágyam alá, és kivettem alóla egy poros fotó albumot. Kinyitottam és elkezdtem nézegetni a képeket. Egy kettőn sokáig elidőztem, majd lapoztam, és megakadt egy képen a szemem. Könnyezni kezdtem, ami pár másodperc alatt keserves bőgésbe ment át. A képen Én, Jamie, Anya, és Apa volt. Én 12, Jamie 10 éves volt. Egy nyári napon készült a kép amikor még minden rendben volt. A könnyeimnek nem tudtam nem utat adni...már éjfél volt gondoltam mindenki alszik így lementem a nappaliba egy csomag zsepiért. Mielőtt lementem volna belenéztem a tükörbe. Egy összetört, a sírástól vörös szemű, piros arcú sráccal találtam szemben magam. Szerencsére senkivel nem futottam össze, ahogy terveztem is. Elterveztem hogy Jamie-t nem hagyhatom magára, szüksége van rám.Így arra jutottam hogy holnap minden áron elmegyek hozzá, hátha még mindig ugyan ott laknak, ahol egykor egy család voltunk így négyen. Kifújtam az orrom, lefeküdtem az ágyba betakartam magam , majd becsuktam az albumot, magamhoz öleltem, és sírva elaludtam....

Másnap reggel...

Fájnak a szemeim, fáradt vagyok, nem aludtam egész este semmit. Elővettem a párnám alól a telefonom hogy megnézzem mennyi az idő. 05:30-at mutatott az óra. Nem tudtam visszaaludni, ezért elindultam a konyhába valami kajáért. Mikor leértem furcsa volt, de összefutottam valakivel. A konyhapultnak támaszkodott, és lehajtott fejjel vizsgálta a földet.
-Niall te mit csinálsz itt ilyen korán?-kérdeztem értetlenkedve, és próbáltam felemelni a fejét hogy ránézhessek az arcára hogy minden rendben van e vele.
-Ne nyúlj hozzám!-mordult rám, rekedtes, és fáradt hangon.
-Neked meg mi a fasz bajod van? Elmondanád?-kicsit felemeltem a hangom. Felemelte a fejét, és láttam hogy szemei kisírtak voltak, és láttam az ott tétlenkedő karikákat is a szeme alatt.
-Te, és a kibaszott húgod!-majd elsétált mellettem, és kiment a bejárati ajtón!? Nem foglalkoztam vele...biztos csak megy friss levegőt szívni.

Niall szemszöge:

Nagyon megijedtem mikor Harry nekem esett. Mikor elhagyta a nappalit a fiúk egyből kérdezgetni kezdtek arról hogy Harry mit akart nekem mondani, de én nem adtam nekik választ. Ez nem az én dolgom. Nem én hazudozom a barátaimnak. Minden rajongó úgy ismer engem hogy én vagyok az aki mindig eszik, hát ez most megváltozott, 2 napja nem ettem semmit, aminek mellékhatásai is voltak. Többször megszédültem, vagy hányingerem volt, de nem érdekelt. 
-Hé figyu Niall ne készítsek valami kaját? Elég rosszul nézel ki!-mondta Liam apáskodóan. 
-Nem kell köszönöm...nem vagyok éhes.-mondtam érzelem mentesen.
Odamentem Liam-hez megfogtam a vállát-jó éjt Liam.-mondtam neki majd magára hagytam a többiekkel. Felmentem a szobámba, és rám jött a sírógörcs, furcsa érzések kavarogtak bennem, nagyon kíváncsivá tett Jamie élete. Nem bírtam tovább ezért bekapcsoltam laptopom, és leültem elé. Több mindent tudni akartam Jamie-ről...meg akartam őt találni. Rákerestem mindenhol, de sehol sem találtam rá...Jamie Styles néven kerestem rá, de sehol semmi. Féltem hogy nem saját névvel van fent a neten, és soha nem találok rá. Egy esélyem volt már csak hátra...Harry-t kell erről kérdeznem. Vettem a bátorságot, és elindultam a szobája felé. Mikor benyitottam megszeppenve álltam meg az ajtójában. Harry fel volt öltözve...még zokni is volt rajta, mellkasig volt betakarózva, egy furcsa számomra ismeretlen könyvet tartott szorosan a kezei között, millió papír zsebkendő hevert az ágya mellet, és arca piros volt...talán sírt volna Harry? De miért?-tettem fel magamban a kérdéseket. Elindultam a szobám fele..megnéztem mennyi az idő. 05:15-öt mutatott az óra, fáradt voltam, de tudtam hogy ha befekszem az ágyba biztos nem alszom egy szem hunyásnyit sem annyira ideges voltam. A gyomrom hangos korgása vitt le a konyhába. De nem tudtam enni, így csak a konyhapultnak támaszkodva, lehajtott fejjel gondolkodtam hogy mi tévő legyek.
-Niall te mit csinálsz itt ilyen korán?-hallottam meg Harry aggódó hangját, majd fejemhez akart nyúlni, de én elutasítottam.
-Ne nyúlj hozzám!-mordultam rá.
-Neked meg mi a fasz bajod van? Elmondanád?-Most vagy megütöm vagy a szemébe mondom. A másodikat választottam, és úgy érzem jól döntöttem.
-Te, és a kibaszott húgod!-felnéztem rá, és aggódó tekintetével találtam szembe magam, majd ennyivel otthagytam, és már indultam is ki a lakásból.
Fogalmam sem volt hogy merre induljak. Hirtelen észbe kaptam, és farzsebemből kiszedtem Leslee telefonját, ugyanis mikor a baleset történt én hívtam fel Jamie-t, és a mentősök mondták hogy adjam majd oda annak akivel beszéltem, csak hát erre még nem volt alkalmam. Feloldottam a telefont, és elkezdtem olvasgatni az üzeneteit. Tudom nem szép dolog mások dolgaiba belenyúlni, de más esélyem nagyon nincs arra hogy megtudjam hol is lakik Jamie.
Találtam egy ilyen üzenetet:

  Szia Jam! Meg tudnád adni a pontos címetek

hogy betudjam írni a jelentkezése lapra?:3

Puszi:Leslee :*

Az üzenetnek volt folytatása is amint kiderült hogy egy munkahelyre kellett jelentkezni, és arra kellett Leslee-nek a címe.

Szia Less! Persze hogy megadom!:)

Oxford Street 06.

Amint elolvastam az üzenetet, megvolt az úti célom. Futottam egészen Jamie házáig, megálltam a ház előtt, és megtorpantam. Nem csöngettem csak bementem a laskába. Az ajtó nyitva volt, ami elég veszélyes főleg egy ilyen forgalmas utcában. Átléptem a küszöböt, csend, és irtózatos alkohol szag áramlott szét a lakásba. Elkezdtem grimaszolni a szagok miatt, de ez nem tántorított vissza attól hogy ne menjek beljebb. Elindultam felfelé a lépcsőn, egy aranyos kis szobácska volt előttem. Az ajtóra fel volt írva Jami. De csak ennyi...az e betű nem tudom merre maradt. Benyitottam a szobába, és egy olyan látvány tárult elém, amit életemben nem gondoltam volna hogy látni fogok...

1. rész ¤Bátyó¤

Sziasztok!:)  Íme itt az első rész! Nem lett olyan hosszú mint terveztem, de ígérem a következő hosszabb lesz, csak most nem volt olyan sok időm!:) Jó olvasást! Iratkozzatok, fel és komizzatok hogy milyen lett!:) Kíváncsi vagyok a véleményetekre!!!:))

1.rész

Jamie szemszöge:

Nyújtózkodtam egy nagyot, majd lassan nyitottam ki ólomsúlyú, sírástól fájó szemeimet. Hirtelen eszembe jutott a tegnap este történt dolog, és könnyeim akaratlanul is folyni kezdtek. Feltűnt valami furcsa dolog...nem a saját szobámba fekszem. Kikászálódtam a puha ágyból, elindultam, hogy megnézzem hol vagyok, és egyáltalán kivel. Először az erkélyhez mentem hogy szívjak egy kis friss levegőt, és szerencsémre találtam egy doboz cigit...hát persze hogy kivettem belőle egy szálat, és meggyújtottam. Beszívtam a káros füstöt, letüdőztem...a mennyországba éreztem magam annyira jól esett, majd mikor végeztem elindultam kifelé. Épp a fürdőszoba mellet haladtam el, mikor hangokat hallottam oda bentről. Visszasétáltam, és elkezdtem hallgatózni, nem tudom hogy ki lehet az, viszont nem szerettem volna vele találkozni, ezért minél gyorsabban fel vettem a cipőm, majd a dzsekim, és léptem is ki az ajtón. Arcomat csípte a Londoni hideg szellő, amíg taxit stoppoltam. Épp szálltam volna be a taxiba, amikor is egy erős kéz megragadott, és visszarántott...nagyon megijedtem, kiabáltam volna, de az illető befogta a számat, majd visszavitt a házba. Elengedett, maga felé fordított...szemeim kikerekedtek mikor megláttam őt, ismerős smaragdzöld szemei, kócos fürtjei, szakadt ruhája alapján felismertem. Újabb könnyek gyűltek a szemembe, majd beszédre nyitottam a számat.
-Ha-harry?-kérdeztem meglepetten.
-Igen húgi, én vagyok az-mosolyodik el, és széttárja karjait. Én egyből odalépek és megölelem olyan szorosan ahogyan csak tudom. Vagy 4 éve nem láttam az X faktor jelentkezése óta. Hangos trappolást hallottunk a lépcső felől, valami szőke hajú srác jelent meg, csak egy törülközőbe burkolózva, és összeráncolt szemöldökkel, dühös tekintettel minket figyelt, de fogalmam se volt hogy miért, majd elindult Harry felé és gyomorszájon rúgta, mire Harry a földön landolt...


Niall szemszöge:

-Most azonnal szedd össze a cuccaidat, és hagyd el a házat!!! -ordítottam a barátnőmre, aki pont most csalt meg a szemem láttára Harryvel.
-De..de Niall ezt te...- nem hagytam hogy befejezze a mondatát, és újra rá ordítottam.
-Becky!!! Azt mondtam takarodj innen.-még mindig nem mozdult meg, és egyre jobban ment fel bennem a pumpa...könnyeimmel küszködve újra ráordítottam csak most még hangosabban mint az előbb.-EBBŐL MELYIK SZÓT NEM ÉRTED? HALLOD, TAKARODJÁL MÁR , SOHA TÖBBET NEM AKARLAK ITT LÁTNI-ordítottam Becky-re már sírva, aki rémülten futott ki Harry szobájából, így csak ketten maradtunk Harry-vel. Próbált közeledni, de én csak annyit mondtam neki.-Tudod Harry most nagyot csalódtam benned...majd ököllel arcba vágtam, szája felszakadt, és vérezni kezdett, de ez most nem érdekelt. Arra az elhatározásra jutottam hogy ma este elmegyek bulizni, és leiszom magam a sárga földig. Felejteni akartam. Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam Harry szobáját, és a sajátomat céloztam meg. Bementem, felvettem a pénztárcám, napszemüvegem, és a fekete pulcsim, hogy ne ismerjenek meg, majd elhagytam a házat. Már 10 óra körül járt az idő, kezdett besötétedni, és kezdtem fázni, de mivel nem volt olyan messze a bulizó hely ezért hamar oda értem. Kicsi, és egyszerű volt az egész hely, de a hangulat megvolt. Egyből a pulthoz sétáltam, és kértem három abszintot, mind a hármat lehúztam egyből, így elég jól éreztem magam. Megláttam a táncoló emberek között egy csinos fekete hajú, fekete tapadós ruhában, egy gyönyörű lányt. Mivel egyedül táncolt, így csatlakoztam hozzá. Testünk együtt mozgott a ritmusos zenére, de nem volt ilyen sokáig kellemes...bizsergést éreztem az arcomon, és a hasamban, majd összeszorított szemekkel lehajoltam. Valaki megütött...mikor kinyitottam egy magas hapsival találtam magam szemben...elég dühösen nézett rám, és csak ennyit mondott.
-Ha még egyszer meglátlak a barátnőm közelében, kinyírlak! Értetted?
Nem válaszoltam semmit, viszont az alkohol hatására cselekedtem amit nem kellett volna...megütöttem...ezzel sikerült összeverekednünk, aminek az volt a vége hogy kiraktak minket. Éreztem hogy a tudatomnál vagyok ami nem tetszett, mert volt egy elhatározásom, hogy még ma este leiszom magam...így elindultam a kisboltba...épp nyitottam volna be mire sikítást és egy nagy puffanást hallottam. Gyorsan a hang irányába futottam, és nem tetszett a látvány. Egy lány feküdt a földön, odafutottam hozzá, karjaimba vettem, de láttam rajta hogy nincs esélye tovább élni, mégis megpróbáltam a magamtól telhetőt. Az autós elment, és otthagyta szerencsétlen lányt. Kihívtam a mentőket, és amíg megérkeztek próbáltam a lánnyal tartani a beszédet. A lány csak sírt, és próbált szavakat formálni.
-Shhh, nyugi, minden rendben lesz...-próbáltam nyugtatni a karomban zokogó lányt.
-Te..te Niall Ho...Horan vagy?-kérdezte, és egy kis mosolyra húzta a száját.
-Igen, én vagyok az. És téged hogy hívnak?-Húztam én is mosolyra a számat.
-Les..leslee S..Sugg-nak, figyelj...Niall...lehet egy kérésem..tőled?-kérdezte halkan.. Féltem, de nem azért hogy mit akar hanem azért mert, tudtam hogy nem fogja túl élni, már egyre jobban akadozva beszél, ami nem jelent jót...
-Mond-válaszoltam lágy hangon.
-Egy ü..üzenetet át tudsz adni a barátnőm..nek Jamie-nek?-Még halkabban mondta, szinte már suttogva.
-Mond-suttogtam, és könnyeim nekem is folyni kezdtek, hogy így kell látnom ezt a szerencsétlen lányt akit biztos várnak haza a szülei, és a barátai.
-Mond...me..g neki hogy: nagy..on szeretlek Jamie , és ha én m..most elmegyek innen a földről....-elkezdett köhögni, szája elé rakta a kezét, és mikor elvette az véres volt, tudtam hogy vége, de könnyeimet visszafogva hallgattam tovább.-nagyon fogsz hiányoz...ni, és ho..hogy ne legyél ön..öngyil..öngyilkos miattam, ne dohányozz, és ne válj alkoholistává...legyél erős ha én már nem leszek melletted. Én majd vigyázni fogok rád odafentről. Emlékszem arra a nap...ra amikor találkoztunk, mi...mikor megkaptam az első biciklimet, és..és elestem vele, de te jöttél és adtál e..egy seb tapaszt, és átöleltél, mert sírtam a fájdalomtól...attól a nap...tól fogva barátok vagyunk.....4 évesek voltunk...emlékszem a so..k végigment vitáinkon, hülyéskedéseinkre, együtt töl...töltött na..napok..ra...-láttam rajta, hogy nem bírja tovább, ezért a lényegre tért.-A lényeg hogy nagyon szeretlek, te voltál nekem az életben a legfontosabb, és maradj erős nélkülem is, szere...szeretlek...Jamie.-ez volt az utolsó mondata majd lehunyta szemeit...én is lehunytam szemeimet, potyogtak könnyeim, hallottam ahogy közeledik a mentő. Mikor ideértek elvették a lányt az ölemből, és egy fekete hulla zsákba csomagolták. Borzasztó volt végignézni, majd a mentős pasi odajött hozzám, odaadta Leslee telefonját, és megkért rá hogy hívjam fel az utolsó embert akivel beszélt telefonon. Feloldottam telefonját, könnyű volt mert nem volt rajta kód, megnéztem a hívás naplót, és meg is találtam. Jamie név volt az első helyen. Gondolom a barátnője akinek üzenni akart, így nem is bántam, hogy ha idejön mert meg tudom nyugtatni, és el tudom neki mesélni a történteket. Hármat csöngött a telefon, és Jamie felvette.
-Hello, ez itt Leslee Sugg telefonja, Jamie-t keresem.-mondtam halál nyugodtan.
-Hello, én vagyok az Jamie...de megkérdezhetem hogy kivel beszélek?-hallottam hogy hangja dühös volt, mégis bársonyos.
-Az most tök mindegy hogy ki vagyok, majd idővel megtudod, de most ide kéne jönnöd a nagy bevásárló központ melletti bolthoz....történt egy kis baleset.-Direkt nem mondtam el neki a nevemet, mert féltem hogy directioner, és nem fogja komolyan venni az egészet.
-Nem tudom hogy ki vagy ezért nem megyek ki ne haragudj.-válaszolt dühösen.
-Akkor nézd meg a telefonodon, hogy kivel beszélsz.-mondtam határozottan.
1 perc néma csend, majd megszakad a vonal. Próbáltam újra hívni, mert nem tudtam hogy most idejön, vagy csak lerázott. Pár perc múlva hangos trappolást hallottam az utca végéről, és megláttam egy szőke hajú lányt, convers tornacipőt, csőnadrágot, pólót , és egy dzsekit viselt. Mikor ideért alig kapott levegőt, könnyei folytak mint a vízesés, és hangosan üvöltve sírt. De nem sokáig...ugyanis mire odaértem volna, összeesett, gyorsan megfogtam, felvettem az ölembe mielőtt a mentősök bevinnék őt bárhova is, és elindultam vele haza. Már hajnali 3 óra körül lehetett mikor megérkeztünk. Bementem vele a házba, felvittem a saját szobámba, és szépen betakartam, majd magára hagytam, és én a nappali kanapéján aludtam. 
Reggel arra keltem, hogy egy szempár engem néz majd, mikor kinyitottam a szemem Louis ült mellettem, mosolygott rám, majd megkérdezte.
-Jó reggelt kis Ír manócskám!! Mi olyan vicces ilyen korán? Talán a szobádban fekvő lány okozza ezt?-Felhúzta a szemöldökét Louis, és vigyorgott. 

-Bakker. El is felejtettem hogy itt van-csaptam fejemhez, és elindultam fel az emeletre. Benéztem a szobába, a lány csendesen, és édesen szuszogott. Amilyen halkan csak tudtam levettem a radiátorról a törülközőmet, és elmentem fürdeni. Megnyitottam a zuhanyt, 10 percig engedtem magamra a vizet, és énekelgettem. A víz már teljesen kiáztatta a bőrömet, ezért kiszálltam a kádból, és elindultam a szobám felé, hogy felöltözzek, de útközben megálltam. Hangokat hallottam lentről, és elindultam lefelé mert érdekesebbnek találtam. Nem hittem a szememnek, Harry már megint kicsesz velem. Jamie-t ölelgeti lent a nappaliban. Minden kérdezés, és gondolkodás nélkül odamentem Harryhez, és megint megütöttem, csak most gyomorszájon vágtam.
-Hé te szőke buzi! Mit képzelsz magadról??-Ordított velem Jamie.-Úr isten, jól vagy Harry?-kérdezte Harrytől, majd odasétált hozzám, és egy akkora pofont adott, amekkorát még életemben nem kaptam.
-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem értetlenkedve.
-Te totál hülye vagy?-kérdezte Jamie.-Hogy miért kaptad? Láttad te egyáltalán mit műveltél a bátyámmal?-kérdezte, mire nekem kikerekedtek a szemeim. A bátya? Hogy mi?-kérdeztem magamban.
-Úgy is meg érdemelt még 1-et.-majd távoztam a szobámba.


Jamie szemszöge:

Miután a kis szőke gyerek kiment, helyette bejött 3 másik srác akik értetlenül néztek rám és Harry-re. Odamentem bemutatkoztam nekik, de azt nem mondtam hogy Harry huga vagyok.
-Sziasztok Jamie Roberts vagyok.-nyújtottam feléjük a kezemet.
Először jött a fagyi fejű srác.-Szia, Zayn Malik.-mosolygott, majd kezet ráztunk.
Utána egy kitömött galambot szorongató fiú.-Szia Loius Tomlinson vagyok.-majd mutatott a galambjára.-ő pedig itt Kevin.-mondta kicsit rekedtes hangon. Gondolom most kelt föl. Én meg vettem a poént, és bemutatkoztam a galambjának is, mire mindenki felnevetett.
A harmadik srácon egy fullcap volt, és eddig ő tűnt a legnormálisabbnak, de ebben nem is csalódtam.-Szia, Liam Payne.-vele is kezet ráztam, majd bocsánatot kérve bementem a konyhába hogy hozzak Harry-nek jeget a szájára mert láttam hogy az se a legszebb, és egy bögre teát. Mivel nem ismertem a házat, ezért nem tudtam mi merre van. Elindultam az egyik ajtó felé mire mindenki röhögött rajtam, de nem tudtam miért. Ja mosmár megvan a Wc-be mentem be. Liam volt olyan aranyos hogy elkísért a konyháig, mert már fájt a hasa a röhögéstől, és ha még egyszer eltévesztem az utat biztos röhögésbe fog meghalni.
Megköszöntem neki majd visszament a többiekhez. Bedugtam a konnektorba a vízforralót majd töltöttem bele vizet, és bekapcsoltam. Leültem az egyik bárszékre, és elkezdtem nézegetni a telefonom. Megláttam hogy hajnali 2 kor beszéltem barátnőmmel, de nem ő volt a vonal túlsó végén. Ekkor jutott eszembe hogy meglehet a szőke fiúval beszélhettem. Pont jött le a konyhába, én pedig nem bírtam hogy ne kérdezzek rá.
-Figyu szőke srác. Lehet egy kérdésem?-kérdeztem kicsit félve.
-Hagyjál békén.-válaszolta dühösen.
-De most komolyan! Fontos lenne!-kezdtem ingerült lenni.
-Ezt nem hiszem. Az összes lány ilyen hülye hogy nem érti meg elsőre a dolgokat?-gúnyos vigyorral rám nézett.
-Te mindig ilyen bunkó vagy, és ingerült?-már majdnem ordítottam.
-NEM, NEM VAGYOK AZ.-ordított rám, és földhöz vágta azt a bögrét amit Harry teájának készítettem ki. Nagyon megijedtem, de nem hagyhattam magam visszaszóltam neki.
-VETTEM ÉSZRE, AMÚGY IS MI BAJOD VAN? LENYUGODNÁL VÉGRE?-már sós könnyek égették a szemem. Izmai megfeszültek a nyakán, és a karján, fogait összeszorította, majd odalépett hozzám. Féltem hogy meg fog ütni, de most nem érdekelt. Lehelete égette a bőrömet, majd csak ennyit mondott.
-Azt se tudod ki vagyok. Nem is ismersz. Nem tudod hogy miken megyek át. És ha még egyszer hozzám mersz szólni, nem te hanem a bátyád járja meg.-szinte suttogta.
-Ti is meritek egymást.-kérdezte Zayn csodálkozva.
-Már miért is ismernénk?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát mert hallottam mit mondott Niall. A bátyád járja meg. Talán ismered a bátyját is?-kérdezte Zayn.
-Haver ehhez nincs közöd.-mondta Niall majd távozott. 
Kész volt a tea, kivettem egy csomag jeget a fagyasztóból, és elindultam a szobába, de valaki megragadta a kezem, és megállított.
-Ez mi volt?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Zayn.
-Semmi.-válaszoltam szemrebbenés nélkül.
-Nem hiszem.-mondta határozottan.
-Szerintem meg nem tartozik rád.-ezzel hátat fordítottam neki, és ott hagytam.
-Várj Jamie!.-szólt utánam, de ahogy mondták egyik fülemen be másikon ki.
-Bementem a nappaliba, és nagy meglepetésemre Harry, Louis, Liam, és Niall is bent volt, Zayn pedig mögöttem jött be.
-Gyere ide!-Harry megpaskolta maga mellett a fotelt hogy üljek oda.-Beszélgetni szeretnénk, mindannyian. 
Odasétáltam leültem és odaadtam Harry-nek a teát, és a jeget.
-Mit szeretnétek tudni?-kérdeztem tőlük, könnyes szemekkel.
-Először is...miért sírsz?-kérdezte Louis sajnálóan.
-Mert...mert...-nem bírtam tovább, kifutottam a házból ki a hátsó kertbe, a fa alá.
Hallottam egy ajtó nyitódást...valaki utánam jött. Direkt nem néztem hátra csak szóltam neki hogy mennyen el.
-Hagyj egyedül, kérlek.-mondtam.
-Biztos hogy nem megyek el innen...csak én tudom hogy pontosan mi bajod van.-odasétált, és leült mellém.
-Niall....veled beszéltem hajnali 2 kor?-kérdeztem egy kicsit félve.
-Igen, velem.....tudom, mi történt..és, majd ha szeretnél róla beszélni, akkor szólj mert nekem is van mondandóm.-megnyugtatott a hangjával.
Okés, köszönöm.-villantottam egy kis mosolyt.
Kicsit közelebb jött. Odabújtam hozzá, és ő átkarolt. Biztonságban éreztem magam. Aranyos volt Niall, de egyáltalán nem jött be, mégis jól esett hogy így megnyugtatott.