Pumi. xx
2. rész
Jamie szemszöge:
Nem tudom mennyi ideig ülhettünk kint a fűben a fa alatt, de egyre jobban fáztam, és arra lettem figyelmes hogy Niall elaludt a vállamon. Nem volt szívem felkelteni őt, olyan édesen szuszogott, de megfagyni sem szerettem volna. Megfogtam a fejét, levettem a vállamról, csak egy kicsit lendületesebben sikerült mint gondoltam, így megfejelte a földet. Gyorsan odatérdeltem mellé, és bocsánatot kértem.
-Úristen Niall jól vagy? Ne haragudj.-simogattam meg a fejét.
-Igen köszi megvagyok, és semmi gond.-beadta 1000 wattos vigyorát, amitől nekem is felgörbült a szám széle.
Niall-nek elkezdett rezegni a telefonja, feloldotta, és elkezdte olvasni az üzenetet. Mikor elolvasta halkan felkuncogott.
-Na mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Áhh semmi, csak egy haverom írt.-válaszolta vigyorogva.
-Na mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Áhh semmi, csak egy haverom írt.-válaszolta vigyorogva.
-Hát oké....gyere inkább menjünk be, csinálok egy neked egy bögre teát, és valami kaját.
-Igenis főnök!-húzta ki magát, és kezét fejéhez rakta úgy mint a katonák.
-Te idióta!-nevettem fel.
Mikor beértünk a lakásba csönd, és sötét volt. Niall hirtelen eltűnt mellőlem, és a kert ajtó becsukódott.
-NIALL!-ordítottam.-Merre vagy? Mond el kérlek ez nem vicces.-kezdtem egyre idegesebb lenni...
-Itt vagyok.-hallottam meg messze egy hangot....azt hiszem Harry lehetett az.
-Nem nem, itt vagyok.-Hallottam meg egy másik hangot, de ez már mögülem jött. Egyre ingerültebb lettem, ezért el kezdtem futni, aminek az lett a vége hogy megfejeltem az ajtót és a lendülettel együtt hátamra estem. Hirtelen felkapcsolódott a lámpa és 5 fiú állt körül engem. Öhm most már csak 4 mivel egy csatlakozott hozzám.....Louis volt az.
-Uristen Louis jól vagy?-guggoltam mellé, és megsimogattam az arcát.
-Igen, csak menj innen.- mondta remegve. Harry felkapott, és felvitt a fürdőszobába, majd leültetett a kád szélére.
-Hé te mit csinálsz? És ez mi volt?-kérdeztem értetlenkedve. Mert szerintem nem én bántottam Louist.
-Elállítom az orr vérzésedet, és hát tudod...Louis nem bírja a vért...és hát ha vért lát elájul.-mosolygott rám.
-Aha...akkor már mindent értek.-mosolyodtam el.
Harry abbahagyta az ápolásomat, és leült mellém a kád szélére, meleg puha kezeivel megfogta az enyéimet...mélyet sóhajtott, és belekezdett a mondanivalójába.
-Öhm figyelj hugi....mesélj már valamit....magadról..és..hát tudod apáról...-vakargatta a tarkóját, és lehajtotta a fejét. Nagyon jól tudta milyen lett apa anya halála után engem meg persze ott hagyott apával.
-Ezt most komolyan kérdezed?-fogtam meg az állát, és felemeltem hogy a szemembe tudjon nézni.
-Igen.-válaszolta dadogva, halkan.
-Megvagyunk, éljük az életünket...minden Happy.-hazudtam neki, mert tudtam hogy amint hazaérek tudom mi vár rám, és féltem hogy Harry nem lesz olyan erős hogy megvédjen tőle.
-Hazudsz.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Én aztán nem.-mondtam határozottan.
-Dehogynem, ismerlek Jamie Styles, engem nem versz át.-mondta gúnyos mosollyal az arcán.
-Mondom hogy minden rendben...ebből mit nem értesz?-Harry kezdte az idegeimet birizgálni, aminek tudom hogy nem lesz jó vége.
-JAMIE STYLES!-ordított rám, már az se zavart ha megtudják, ki vagyok valójában...Harry húga.-Most azonnal mond el hogy mi történik veled, láttam rajtad a sebeket, és nézd az arcod is sebes.-mondta, majd egy marék vízzel a kezében, az arcomhoz közelített, és rám locsolta.
-Jesszus Harry te normális vagy?-még egy beszólás vagy bármi, és kikelek magamból.
-Igen az vagyok, de te nem, mert ilyen életet élsz.-na itt elszakadt a cérna. Úgy ordítottam vele mint még ahogyan soha senkivel sem.
-IGEN! NEM ÉLEK NORMÁLIS ÉLETET...MIATTAD...MIATTAD MERT MIKOR SZÜKSÉGEM LETT VOLNA RÁD, TE OTTHAGYTÁL EGY AGRESSZÍV ALKOHOLISTÁVAL. HARRY....TE NEM IS TUDOD MIT ÉLEK ÁT EGÉSZ NAP....APA NEM EGYSZER MEGÜTÖTT, ÉS MÁR VOLT RÁ ALKALOM HOGY MAJDNEM MEGERŐSZAKOLT VAGY MEGÖLT.-ordítottam, majd lejjebb vittem a hangom.
-Igen Harry nem élek normális életet....miattad!-a végét szinte már suttogtam, majd bőgve kirohantam a fürdőszoba ajtón, megcéloztam a szőke fiú szobáját mivel ott töltöttem az estémet, és az ő erkélyén találtam reggel cigit. Nem is néztem volna ki belőle hogy dohányzik....túl jó fiú ehhez, na mindegy. Gyorsan vettem a dobozból 2 szálat, és a gyújtót is elvittem magammal, mert a sajátomat otthon hagytam, mivel nem úgy készültem. Lefutottam a lépcsőn, be a nappaliba a dzsekimért. Mindenkit a nappaliban találtam kivéve Harry-t.
-Veled meg mi történt? Miért sírsz? Harry keres téged, nagyon ideges volt...ugye nincs semmi gond? Na és merre tartasz ilyen későn, és az ott mi a kezedben? -jött oda hozzám a szöszi, és záporként szórt meg a kérdéseivel.
-Hagyjál már.-löktem arrébb.
-Szerintem meg kéne várnod Harry-t...tényleg nagyon ki volt akadva.-mondta a galambos fiú
Mint ha meg sem hallottam volna felvettem a dzsekimet, és elindultam kifelé a bejárati ajtón. Nagyon hideg volt kint, és ijesztő volt az egész város. Bevettem a számba az egyik cigit, és meggyújtottam...elindultam hazafelé, vagyis más néven a pokolba. Nyitva volt a bejárati ajtó amit furcsálltam...benyitottam mindenhol sötétség. Körbejártam a lakást, és rá jöttem egyedül vagyok. Egy hatalmasat sóhajtottam kicsit megnyugodtam, de bennem volt az érzés hogy bármikor hazajöhet és nekem annyi...főleg hogy egy napja haza se jöttem. Úgy gondoltam jobb lesz ha most elmegyek fürdeni, és lefekszem aludni. Mire végeztem a fürdéssel elindultam a konyha felé mert már egész nap korgott a hasam. De rosszul tettem ugyanis meglepetésem volt. Apám a konyhapultnak támaszkodva figyelt engem gúnyos vigyorral az arcán...kezében egy félig üres vodkát tartott majd elindult felém.
-Szia kislányom! Merre jártál?-kérdezte gúnyos vigyorral.
-Szia, hát...öhm...barátnőmnél voltam...-próbáltam hazudni, de láttam hogy nem nagyon veszi be.
-És mégis melyiknél?-kérdezte, majd átkarolta a vállam.
-Leslee-nél-amint eszembe jutott Leslee, akaratom ellenére sírni kezdtem.
-Hah.-nevetett fel.-Hazudsz!-vette komolyra a szót.
-De..de tény...-nem engedte hogy befejezzem a mondandómat....kaptam egy pofont.
-Te komolyan hazudsz a saját apádnak...hát ezt nem hiszem el...-kaptam még egy pofont, már ordítottam a fájdalomtól, és csak bőgtem, és bőgtem.
-Nem....nem hazudok, csak kérlek ne bánts.-mondtam halkan, összegörnyedtem a földön, és kezeimet a fejem felé tettem védekezés képen.
-Te kis hülye ribanc!-rúgott az oldalamba.-Biztos valami pasinál töltötted az éjszakát...IGAZ?-ordított rám, én meg majdnem rosszul lettem a pia szagától. Megragadta a hajamat, és úgy emelt fel. Visítottam...nagyon fájt, majd elengedett. Annyi szerencsém volt hogy meg tudtam állni a lábaimon, így nem fájt az érkezésem. Apám odajött hozzám gyomorszájon vágott mire összegörnyedtem, és már csak egy korty volt a vodkás üvegében. Jól meghúzta, majd a vállamhoz vágta ami széttört rajtam, és ömlött belőlem a vér. Újra össze estem...hangos ajtó csapódást hallottam. Tudtam hogy elment itthonról ami annyit jelentett hogy majd csak holnap délután vagy este fog hazaérni. Csak ültem tehetetlenül a véremben, és gondolkoztam azon hogy hogy lehettem ilyen hülye hogy otthagytam a saját bátyámat, aki most meglehet hogy tudott volna segíteni, és nem lennék ekkora bajban. Erőt vettem magamon és feltápászkodtam, elsántikáltam a fürdőszobáig, és újra lefürödtem...elállítottam a vérzést, és lefertőtlenítettem a sebeimet. Már elég rutinos voltam az ilyen dolgokban, ami szerintem elég veszélyes az életemre nézve, és elég beteges. Lementem a konyhába kajáért, de mint mindig semmi ehető nem volt itthon így hát elindultam a szobám felé, kinyitottam a kis fiókomat, és megtaláltam benne azt a dolgot amire szükségem volt, és tudtam hogy ha megteszem megbánom, de most nem nagyon érdekelt. Még a csórt cigik közül volt nálam egy...eltörtem kivettem belőle a dohányt, majd hozzákevertem a fűt, elővettem egy cigi papírt beletettem, egy szűrőt raktam a végére, meggörgettem, majd összetekertem, megnyálaztam, és kész is volt. Kimentem az erkélyre és meggyújtottam a füves cigimet. Éreztem hogy a testemben mindenhol végig fut a vér, és zsibbad mindenem. De ez még nem volt semmi, volt egy eldugott Jack Daniels az ágyam alatt. Elővettem és 4 korty kellett ahhoz hogy elfogyjon az egész üveg tartalma. Nagy nehezen, esésekkel indultam az ágyamhoz. Jókat nevettem a saját eséseimen. Kb egy fél óra alatt odaértem az ágyamhoz, és bemásztam. Nem kellett egy perc sem a szemeim egyből lecsukódtak, majd eljutottam az álom világba. Elvesztettem a legfontosabb személyeket az életemből...egyedül maradtam egy vadállattal, félek, fázom, éhes vagyok, és rosszul érzem magam...de mi lesz velem ezek után?...
Harry szemszöge:
Sikerült összevesznem Jamie-vel, de nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá hogy mi van vele. Sírva szaladt ki a fürdőszobából, de nem a lenti ajtó fele. Furcsálltam, de nem mentem utána. Nem akartam hogy lásson engem sírni, és nem azért mert a férfiak nem sírnak hanem azért mert nem akartam még jobban összetörni, így se tudom pontosan hogy még miket művelhet vele apa. Ezért elhatároztam hogy nem érdekel...utána megyek. Futottam le a nappaliba, és kérdezgetni kezdtem a fiúkat hogy nem látták e valamerre Jamie-t. Mindegyik nemleges választ adott, ezért elindultam hátra a kertbe a fa alá. Tegnap is ott volt Niall-el. Apropó Niall-el ezért még számolok, de ez most per pillanat nem érdekes. A lényeg hogy nem találtam ott a húgomat. Visszaszaladtam a nappaliba, és újra megkérdeztem a fiúkat hogy mit tudnak Jamie-ről.
-Hazament-mondta Niall szomorúan.
-HOGY MI?-kérdeztem ingerülten.
-Én mondtam neki hogy jobban teszi ha itt marad.-mondta Louis szokásos hangnemben.
-TI KOMOLYAN HAZAENGEDTÉTEK? TI HÜLYE BALFASZOK!-ordítottam rájuk, majd Niall-nek estem. Niall-t a falnak szorítottam, majd bele ordítottam a pofájába.
-TE SZEMÉT ÁLLAT! SZÁLLJ LE A HÚ....-nem tudtam befejezni a mondatom mert Liam lefogott, de én nem hagytam magam, megpróbáltam kiszabadulni...teljesen sikertelen volt. Nem volt más választásom mint lenyugodni. 10 perc múlva Liam elengedett, én meg bevonszoltam volna magam a szobámba, de Zayn utánam szólt.
-Hé Harry! Nem szerettél volna még mondani valamit?-kérdezte értetlenkedve.
-Nem! Nincs közötök semmihez! És te Niall kussolsz, vagy még megbánod!-szóltam oda neki mert tudtam, hogy tudja ki is valójában Jamie, mivel Zayn mesélt valami hasonlót hogy hallotta Jamie-t, és Niall-t beszélgetni a konyhában, és arról volt szó hogy én vagyok Jamie bátyja. Ez mind igaz, csak még nem akarom nekik elmondani.
-Harry. Mi mind a barátaid vagyunk, megbízhatsz bennünk, szerintem nincs mit titkolnod.-mondta Liam
-Jó hagyjatok! Sziasztok!-és ennyivel otthagytam őket.
Nagyon fáradt voltam ezért elindultam a fürdő felé, levettem a szakadt farmernadrágom, a fehér pólóm, és az alsógatyám, majd beálltam a hideg víz ála. Kicsit túl hűtöttem magam, ezért mikor kiszálltam nagyon fáztam. Odasétáltam a szekrényemhez, kivettem belőle egy tiszta alsógatyát magamra húztam, kerestem egy szakadt pólót, ami jó lesz alvásra, majd egy nadrágot, és egy csíkos itthoni puha zoknit, és felöltöztem. Leültem az ágyamra, szépen lassan lehajoltam, benyúltam az ágyam alá, és kivettem alóla egy poros fotó albumot. Kinyitottam és elkezdtem nézegetni a képeket. Egy kettőn sokáig elidőztem, majd lapoztam, és megakadt egy képen a szemem. Könnyezni kezdtem, ami pár másodperc alatt keserves bőgésbe ment át. A képen Én, Jamie, Anya, és Apa volt. Én 12, Jamie 10 éves volt. Egy nyári napon készült a kép amikor még minden rendben volt. A könnyeimnek nem tudtam nem utat adni...már éjfél volt gondoltam mindenki alszik így lementem a nappaliba egy csomag zsepiért. Mielőtt lementem volna belenéztem a tükörbe. Egy összetört, a sírástól vörös szemű, piros arcú sráccal találtam szemben magam. Szerencsére senkivel nem futottam össze, ahogy terveztem is. Elterveztem hogy Jamie-t nem hagyhatom magára, szüksége van rám.Így arra jutottam hogy holnap minden áron elmegyek hozzá, hátha még mindig ugyan ott laknak, ahol egykor egy család voltunk így négyen. Kifújtam az orrom, lefeküdtem az ágyba betakartam magam , majd becsuktam az albumot, magamhoz öleltem, és sírva elaludtam....
Másnap reggel...
Fájnak a szemeim, fáradt vagyok, nem aludtam egész este semmit. Elővettem a párnám alól a telefonom hogy megnézzem mennyi az idő. 05:30-at mutatott az óra. Nem tudtam visszaaludni, ezért elindultam a konyhába valami kajáért. Mikor leértem furcsa volt, de összefutottam valakivel. A konyhapultnak támaszkodott, és lehajtott fejjel vizsgálta a földet.
-Niall te mit csinálsz itt ilyen korán?-kérdeztem értetlenkedve, és próbáltam felemelni a fejét hogy ránézhessek az arcára hogy minden rendben van e vele.
-Ne nyúlj hozzám!-mordult rám, rekedtes, és fáradt hangon.
-Neked meg mi a fasz bajod van? Elmondanád?-kicsit felemeltem a hangom. Felemelte a fejét, és láttam hogy szemei kisírtak voltak, és láttam az ott tétlenkedő karikákat is a szeme alatt.
-Te, és a kibaszott húgod!-majd elsétált mellettem, és kiment a bejárati ajtón!? Nem foglalkoztam vele...biztos csak megy friss levegőt szívni.
Niall szemszöge:
Nagyon megijedtem mikor Harry nekem esett. Mikor elhagyta a nappalit a fiúk egyből kérdezgetni kezdtek arról hogy Harry mit akart nekem mondani, de én nem adtam nekik választ. Ez nem az én dolgom. Nem én hazudozom a barátaimnak. Minden rajongó úgy ismer engem hogy én vagyok az aki mindig eszik, hát ez most megváltozott, 2 napja nem ettem semmit, aminek mellékhatásai is voltak. Többször megszédültem, vagy hányingerem volt, de nem érdekelt.
-Hé figyu Niall ne készítsek valami kaját? Elég rosszul nézel ki!-mondta Liam apáskodóan.
-Nem kell köszönöm...nem vagyok éhes.-mondtam érzelem mentesen.
Odamentem Liam-hez megfogtam a vállát-jó éjt Liam.-mondtam neki majd magára hagytam a többiekkel. Felmentem a szobámba, és rám jött a sírógörcs, furcsa érzések kavarogtak bennem, nagyon kíváncsivá tett Jamie élete. Nem bírtam tovább ezért bekapcsoltam laptopom, és leültem elé. Több mindent tudni akartam Jamie-ről...meg akartam őt találni. Rákerestem mindenhol, de sehol sem találtam rá...Jamie Styles néven kerestem rá, de sehol semmi. Féltem hogy nem saját névvel van fent a neten, és soha nem találok rá. Egy esélyem volt már csak hátra...Harry-t kell erről kérdeznem. Vettem a bátorságot, és elindultam a szobája felé. Mikor benyitottam megszeppenve álltam meg az ajtójában. Harry fel volt öltözve...még zokni is volt rajta, mellkasig volt betakarózva, egy furcsa számomra ismeretlen könyvet tartott szorosan a kezei között, millió papír zsebkendő hevert az ágya mellet, és arca piros volt...talán sírt volna Harry? De miért?-tettem fel magamban a kérdéseket. Elindultam a szobám fele..megnéztem mennyi az idő. 05:15-öt mutatott az óra, fáradt voltam, de tudtam hogy ha befekszem az ágyba biztos nem alszom egy szem hunyásnyit sem annyira ideges voltam. A gyomrom hangos korgása vitt le a konyhába. De nem tudtam enni, így csak a konyhapultnak támaszkodva, lehajtott fejjel gondolkodtam hogy mi tévő legyek.
-Niall te mit csinálsz itt ilyen korán?-hallottam meg Harry aggódó hangját, majd fejemhez akart nyúlni, de én elutasítottam.
-Ne nyúlj hozzám!-mordultam rá.
-Neked meg mi a fasz bajod van? Elmondanád?-Most vagy megütöm vagy a szemébe mondom. A másodikat választottam, és úgy érzem jól döntöttem.
-Te, és a kibaszott húgod!-felnéztem rá, és aggódó tekintetével találtam szembe magam, majd ennyivel otthagytam, és már indultam is ki a lakásból.
Fogalmam sem volt hogy merre induljak. Hirtelen észbe kaptam, és farzsebemből kiszedtem Leslee telefonját, ugyanis mikor a baleset történt én hívtam fel Jamie-t, és a mentősök mondták hogy adjam majd oda annak akivel beszéltem, csak hát erre még nem volt alkalmam. Feloldottam a telefont, és elkezdtem olvasgatni az üzeneteit. Tudom nem szép dolog mások dolgaiba belenyúlni, de más esélyem nagyon nincs arra hogy megtudjam hol is lakik Jamie.
Találtam egy ilyen üzenetet:
-NIALL!-ordítottam.-Merre vagy? Mond el kérlek ez nem vicces.-kezdtem egyre idegesebb lenni...
-Itt vagyok.-hallottam meg messze egy hangot....azt hiszem Harry lehetett az.
-Nem nem, itt vagyok.-Hallottam meg egy másik hangot, de ez már mögülem jött. Egyre ingerültebb lettem, ezért el kezdtem futni, aminek az lett a vége hogy megfejeltem az ajtót és a lendülettel együtt hátamra estem. Hirtelen felkapcsolódott a lámpa és 5 fiú állt körül engem. Öhm most már csak 4 mivel egy csatlakozott hozzám.....Louis volt az.
-Uristen Louis jól vagy?-guggoltam mellé, és megsimogattam az arcát.
-Igen, csak menj innen.- mondta remegve. Harry felkapott, és felvitt a fürdőszobába, majd leültetett a kád szélére.
-Hé te mit csinálsz? És ez mi volt?-kérdeztem értetlenkedve. Mert szerintem nem én bántottam Louist.
-Elállítom az orr vérzésedet, és hát tudod...Louis nem bírja a vért...és hát ha vért lát elájul.-mosolygott rám.
-Aha...akkor már mindent értek.-mosolyodtam el.
Harry abbahagyta az ápolásomat, és leült mellém a kád szélére, meleg puha kezeivel megfogta az enyéimet...mélyet sóhajtott, és belekezdett a mondanivalójába.
-Öhm figyelj hugi....mesélj már valamit....magadról..és..hát tudod apáról...-vakargatta a tarkóját, és lehajtotta a fejét. Nagyon jól tudta milyen lett apa anya halála után engem meg persze ott hagyott apával.
-Ezt most komolyan kérdezed?-fogtam meg az állát, és felemeltem hogy a szemembe tudjon nézni.
-Igen.-válaszolta dadogva, halkan.
-Megvagyunk, éljük az életünket...minden Happy.-hazudtam neki, mert tudtam hogy amint hazaérek tudom mi vár rám, és féltem hogy Harry nem lesz olyan erős hogy megvédjen tőle.
-Hazudsz.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Én aztán nem.-mondtam határozottan.
-Dehogynem, ismerlek Jamie Styles, engem nem versz át.-mondta gúnyos mosollyal az arcán.
-Mondom hogy minden rendben...ebből mit nem értesz?-Harry kezdte az idegeimet birizgálni, aminek tudom hogy nem lesz jó vége.
-JAMIE STYLES!-ordított rám, már az se zavart ha megtudják, ki vagyok valójában...Harry húga.-Most azonnal mond el hogy mi történik veled, láttam rajtad a sebeket, és nézd az arcod is sebes.-mondta, majd egy marék vízzel a kezében, az arcomhoz közelített, és rám locsolta.
-Jesszus Harry te normális vagy?-még egy beszólás vagy bármi, és kikelek magamból.
-Igen az vagyok, de te nem, mert ilyen életet élsz.-na itt elszakadt a cérna. Úgy ordítottam vele mint még ahogyan soha senkivel sem.
-IGEN! NEM ÉLEK NORMÁLIS ÉLETET...MIATTAD...MIATTAD MERT MIKOR SZÜKSÉGEM LETT VOLNA RÁD, TE OTTHAGYTÁL EGY AGRESSZÍV ALKOHOLISTÁVAL. HARRY....TE NEM IS TUDOD MIT ÉLEK ÁT EGÉSZ NAP....APA NEM EGYSZER MEGÜTÖTT, ÉS MÁR VOLT RÁ ALKALOM HOGY MAJDNEM MEGERŐSZAKOLT VAGY MEGÖLT.-ordítottam, majd lejjebb vittem a hangom.
-Igen Harry nem élek normális életet....miattad!-a végét szinte már suttogtam, majd bőgve kirohantam a fürdőszoba ajtón, megcéloztam a szőke fiú szobáját mivel ott töltöttem az estémet, és az ő erkélyén találtam reggel cigit. Nem is néztem volna ki belőle hogy dohányzik....túl jó fiú ehhez, na mindegy. Gyorsan vettem a dobozból 2 szálat, és a gyújtót is elvittem magammal, mert a sajátomat otthon hagytam, mivel nem úgy készültem. Lefutottam a lépcsőn, be a nappaliba a dzsekimért. Mindenkit a nappaliban találtam kivéve Harry-t.
-Veled meg mi történt? Miért sírsz? Harry keres téged, nagyon ideges volt...ugye nincs semmi gond? Na és merre tartasz ilyen későn, és az ott mi a kezedben? -jött oda hozzám a szöszi, és záporként szórt meg a kérdéseivel.
-Hagyjál már.-löktem arrébb.
-Szerintem meg kéne várnod Harry-t...tényleg nagyon ki volt akadva.-mondta a galambos fiú
Mint ha meg sem hallottam volna felvettem a dzsekimet, és elindultam kifelé a bejárati ajtón. Nagyon hideg volt kint, és ijesztő volt az egész város. Bevettem a számba az egyik cigit, és meggyújtottam...elindultam hazafelé, vagyis más néven a pokolba. Nyitva volt a bejárati ajtó amit furcsálltam...benyitottam mindenhol sötétség. Körbejártam a lakást, és rá jöttem egyedül vagyok. Egy hatalmasat sóhajtottam kicsit megnyugodtam, de bennem volt az érzés hogy bármikor hazajöhet és nekem annyi...főleg hogy egy napja haza se jöttem. Úgy gondoltam jobb lesz ha most elmegyek fürdeni, és lefekszem aludni. Mire végeztem a fürdéssel elindultam a konyha felé mert már egész nap korgott a hasam. De rosszul tettem ugyanis meglepetésem volt. Apám a konyhapultnak támaszkodva figyelt engem gúnyos vigyorral az arcán...kezében egy félig üres vodkát tartott majd elindult felém.
-Szia kislányom! Merre jártál?-kérdezte gúnyos vigyorral.
-Szia, hát...öhm...barátnőmnél voltam...-próbáltam hazudni, de láttam hogy nem nagyon veszi be.
-És mégis melyiknél?-kérdezte, majd átkarolta a vállam.
-Leslee-nél-amint eszembe jutott Leslee, akaratom ellenére sírni kezdtem.
-Hah.-nevetett fel.-Hazudsz!-vette komolyra a szót.
-De..de tény...-nem engedte hogy befejezzem a mondandómat....kaptam egy pofont.
-Te komolyan hazudsz a saját apádnak...hát ezt nem hiszem el...-kaptam még egy pofont, már ordítottam a fájdalomtól, és csak bőgtem, és bőgtem.
-Nem....nem hazudok, csak kérlek ne bánts.-mondtam halkan, összegörnyedtem a földön, és kezeimet a fejem felé tettem védekezés képen.
-Te kis hülye ribanc!-rúgott az oldalamba.-Biztos valami pasinál töltötted az éjszakát...IGAZ?-ordított rám, én meg majdnem rosszul lettem a pia szagától. Megragadta a hajamat, és úgy emelt fel. Visítottam...nagyon fájt, majd elengedett. Annyi szerencsém volt hogy meg tudtam állni a lábaimon, így nem fájt az érkezésem. Apám odajött hozzám gyomorszájon vágott mire összegörnyedtem, és már csak egy korty volt a vodkás üvegében. Jól meghúzta, majd a vállamhoz vágta ami széttört rajtam, és ömlött belőlem a vér. Újra össze estem...hangos ajtó csapódást hallottam. Tudtam hogy elment itthonról ami annyit jelentett hogy majd csak holnap délután vagy este fog hazaérni. Csak ültem tehetetlenül a véremben, és gondolkoztam azon hogy hogy lehettem ilyen hülye hogy otthagytam a saját bátyámat, aki most meglehet hogy tudott volna segíteni, és nem lennék ekkora bajban. Erőt vettem magamon és feltápászkodtam, elsántikáltam a fürdőszobáig, és újra lefürödtem...elállítottam a vérzést, és lefertőtlenítettem a sebeimet. Már elég rutinos voltam az ilyen dolgokban, ami szerintem elég veszélyes az életemre nézve, és elég beteges. Lementem a konyhába kajáért, de mint mindig semmi ehető nem volt itthon így hát elindultam a szobám felé, kinyitottam a kis fiókomat, és megtaláltam benne azt a dolgot amire szükségem volt, és tudtam hogy ha megteszem megbánom, de most nem nagyon érdekelt. Még a csórt cigik közül volt nálam egy...eltörtem kivettem belőle a dohányt, majd hozzákevertem a fűt, elővettem egy cigi papírt beletettem, egy szűrőt raktam a végére, meggörgettem, majd összetekertem, megnyálaztam, és kész is volt. Kimentem az erkélyre és meggyújtottam a füves cigimet. Éreztem hogy a testemben mindenhol végig fut a vér, és zsibbad mindenem. De ez még nem volt semmi, volt egy eldugott Jack Daniels az ágyam alatt. Elővettem és 4 korty kellett ahhoz hogy elfogyjon az egész üveg tartalma. Nagy nehezen, esésekkel indultam az ágyamhoz. Jókat nevettem a saját eséseimen. Kb egy fél óra alatt odaértem az ágyamhoz, és bemásztam. Nem kellett egy perc sem a szemeim egyből lecsukódtak, majd eljutottam az álom világba. Elvesztettem a legfontosabb személyeket az életemből...egyedül maradtam egy vadállattal, félek, fázom, éhes vagyok, és rosszul érzem magam...de mi lesz velem ezek után?...
Harry szemszöge:
Sikerült összevesznem Jamie-vel, de nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá hogy mi van vele. Sírva szaladt ki a fürdőszobából, de nem a lenti ajtó fele. Furcsálltam, de nem mentem utána. Nem akartam hogy lásson engem sírni, és nem azért mert a férfiak nem sírnak hanem azért mert nem akartam még jobban összetörni, így se tudom pontosan hogy még miket művelhet vele apa. Ezért elhatároztam hogy nem érdekel...utána megyek. Futottam le a nappaliba, és kérdezgetni kezdtem a fiúkat hogy nem látták e valamerre Jamie-t. Mindegyik nemleges választ adott, ezért elindultam hátra a kertbe a fa alá. Tegnap is ott volt Niall-el. Apropó Niall-el ezért még számolok, de ez most per pillanat nem érdekes. A lényeg hogy nem találtam ott a húgomat. Visszaszaladtam a nappaliba, és újra megkérdeztem a fiúkat hogy mit tudnak Jamie-ről.
-Hazament-mondta Niall szomorúan.
-HOGY MI?-kérdeztem ingerülten.
-Én mondtam neki hogy jobban teszi ha itt marad.-mondta Louis szokásos hangnemben.
-TI KOMOLYAN HAZAENGEDTÉTEK? TI HÜLYE BALFASZOK!-ordítottam rájuk, majd Niall-nek estem. Niall-t a falnak szorítottam, majd bele ordítottam a pofájába.
-TE SZEMÉT ÁLLAT! SZÁLLJ LE A HÚ....-nem tudtam befejezni a mondatom mert Liam lefogott, de én nem hagytam magam, megpróbáltam kiszabadulni...teljesen sikertelen volt. Nem volt más választásom mint lenyugodni. 10 perc múlva Liam elengedett, én meg bevonszoltam volna magam a szobámba, de Zayn utánam szólt.
-Hé Harry! Nem szerettél volna még mondani valamit?-kérdezte értetlenkedve.
-Nem! Nincs közötök semmihez! És te Niall kussolsz, vagy még megbánod!-szóltam oda neki mert tudtam, hogy tudja ki is valójában Jamie, mivel Zayn mesélt valami hasonlót hogy hallotta Jamie-t, és Niall-t beszélgetni a konyhában, és arról volt szó hogy én vagyok Jamie bátyja. Ez mind igaz, csak még nem akarom nekik elmondani.
-Harry. Mi mind a barátaid vagyunk, megbízhatsz bennünk, szerintem nincs mit titkolnod.-mondta Liam
-Jó hagyjatok! Sziasztok!-és ennyivel otthagytam őket.
Nagyon fáradt voltam ezért elindultam a fürdő felé, levettem a szakadt farmernadrágom, a fehér pólóm, és az alsógatyám, majd beálltam a hideg víz ála. Kicsit túl hűtöttem magam, ezért mikor kiszálltam nagyon fáztam. Odasétáltam a szekrényemhez, kivettem belőle egy tiszta alsógatyát magamra húztam, kerestem egy szakadt pólót, ami jó lesz alvásra, majd egy nadrágot, és egy csíkos itthoni puha zoknit, és felöltöztem. Leültem az ágyamra, szépen lassan lehajoltam, benyúltam az ágyam alá, és kivettem alóla egy poros fotó albumot. Kinyitottam és elkezdtem nézegetni a képeket. Egy kettőn sokáig elidőztem, majd lapoztam, és megakadt egy képen a szemem. Könnyezni kezdtem, ami pár másodperc alatt keserves bőgésbe ment át. A képen Én, Jamie, Anya, és Apa volt. Én 12, Jamie 10 éves volt. Egy nyári napon készült a kép amikor még minden rendben volt. A könnyeimnek nem tudtam nem utat adni...már éjfél volt gondoltam mindenki alszik így lementem a nappaliba egy csomag zsepiért. Mielőtt lementem volna belenéztem a tükörbe. Egy összetört, a sírástól vörös szemű, piros arcú sráccal találtam szemben magam. Szerencsére senkivel nem futottam össze, ahogy terveztem is. Elterveztem hogy Jamie-t nem hagyhatom magára, szüksége van rám.Így arra jutottam hogy holnap minden áron elmegyek hozzá, hátha még mindig ugyan ott laknak, ahol egykor egy család voltunk így négyen. Kifújtam az orrom, lefeküdtem az ágyba betakartam magam , majd becsuktam az albumot, magamhoz öleltem, és sírva elaludtam....
Másnap reggel...
Fájnak a szemeim, fáradt vagyok, nem aludtam egész este semmit. Elővettem a párnám alól a telefonom hogy megnézzem mennyi az idő. 05:30-at mutatott az óra. Nem tudtam visszaaludni, ezért elindultam a konyhába valami kajáért. Mikor leértem furcsa volt, de összefutottam valakivel. A konyhapultnak támaszkodott, és lehajtott fejjel vizsgálta a földet.
-Niall te mit csinálsz itt ilyen korán?-kérdeztem értetlenkedve, és próbáltam felemelni a fejét hogy ránézhessek az arcára hogy minden rendben van e vele.
-Ne nyúlj hozzám!-mordult rám, rekedtes, és fáradt hangon.
-Neked meg mi a fasz bajod van? Elmondanád?-kicsit felemeltem a hangom. Felemelte a fejét, és láttam hogy szemei kisírtak voltak, és láttam az ott tétlenkedő karikákat is a szeme alatt.
-Te, és a kibaszott húgod!-majd elsétált mellettem, és kiment a bejárati ajtón!? Nem foglalkoztam vele...biztos csak megy friss levegőt szívni.
Niall szemszöge:
Nagyon megijedtem mikor Harry nekem esett. Mikor elhagyta a nappalit a fiúk egyből kérdezgetni kezdtek arról hogy Harry mit akart nekem mondani, de én nem adtam nekik választ. Ez nem az én dolgom. Nem én hazudozom a barátaimnak. Minden rajongó úgy ismer engem hogy én vagyok az aki mindig eszik, hát ez most megváltozott, 2 napja nem ettem semmit, aminek mellékhatásai is voltak. Többször megszédültem, vagy hányingerem volt, de nem érdekelt.
-Hé figyu Niall ne készítsek valami kaját? Elég rosszul nézel ki!-mondta Liam apáskodóan.
-Nem kell köszönöm...nem vagyok éhes.-mondtam érzelem mentesen.
Odamentem Liam-hez megfogtam a vállát-jó éjt Liam.-mondtam neki majd magára hagytam a többiekkel. Felmentem a szobámba, és rám jött a sírógörcs, furcsa érzések kavarogtak bennem, nagyon kíváncsivá tett Jamie élete. Nem bírtam tovább ezért bekapcsoltam laptopom, és leültem elé. Több mindent tudni akartam Jamie-ről...meg akartam őt találni. Rákerestem mindenhol, de sehol sem találtam rá...Jamie Styles néven kerestem rá, de sehol semmi. Féltem hogy nem saját névvel van fent a neten, és soha nem találok rá. Egy esélyem volt már csak hátra...Harry-t kell erről kérdeznem. Vettem a bátorságot, és elindultam a szobája felé. Mikor benyitottam megszeppenve álltam meg az ajtójában. Harry fel volt öltözve...még zokni is volt rajta, mellkasig volt betakarózva, egy furcsa számomra ismeretlen könyvet tartott szorosan a kezei között, millió papír zsebkendő hevert az ágya mellet, és arca piros volt...talán sírt volna Harry? De miért?-tettem fel magamban a kérdéseket. Elindultam a szobám fele..megnéztem mennyi az idő. 05:15-öt mutatott az óra, fáradt voltam, de tudtam hogy ha befekszem az ágyba biztos nem alszom egy szem hunyásnyit sem annyira ideges voltam. A gyomrom hangos korgása vitt le a konyhába. De nem tudtam enni, így csak a konyhapultnak támaszkodva, lehajtott fejjel gondolkodtam hogy mi tévő legyek.
-Niall te mit csinálsz itt ilyen korán?-hallottam meg Harry aggódó hangját, majd fejemhez akart nyúlni, de én elutasítottam.
-Ne nyúlj hozzám!-mordultam rá.
-Neked meg mi a fasz bajod van? Elmondanád?-Most vagy megütöm vagy a szemébe mondom. A másodikat választottam, és úgy érzem jól döntöttem.
-Te, és a kibaszott húgod!-felnéztem rá, és aggódó tekintetével találtam szembe magam, majd ennyivel otthagytam, és már indultam is ki a lakásból.
Fogalmam sem volt hogy merre induljak. Hirtelen észbe kaptam, és farzsebemből kiszedtem Leslee telefonját, ugyanis mikor a baleset történt én hívtam fel Jamie-t, és a mentősök mondták hogy adjam majd oda annak akivel beszéltem, csak hát erre még nem volt alkalmam. Feloldottam a telefont, és elkezdtem olvasgatni az üzeneteit. Tudom nem szép dolog mások dolgaiba belenyúlni, de más esélyem nagyon nincs arra hogy megtudjam hol is lakik Jamie.
Találtam egy ilyen üzenetet:
Szia Jam! Meg tudnád adni a pontos címetek
hogy betudjam írni a jelentkezése lapra?:3
Puszi:Leslee :*
Az üzenetnek volt folytatása is amint kiderült hogy egy munkahelyre kellett jelentkezni, és arra kellett Leslee-nek a címe.
Szia Less! Persze hogy megadom!:)
Oxford Street 06.
Amint elolvastam az üzenetet, megvolt az úti célom. Futottam egészen Jamie házáig, megálltam a ház előtt, és megtorpantam. Nem csöngettem csak bementem a laskába. Az ajtó nyitva volt, ami elég veszélyes főleg egy ilyen forgalmas utcában. Átléptem a küszöböt, csend, és irtózatos alkohol szag áramlott szét a lakásba. Elkezdtem grimaszolni a szagok miatt, de ez nem tántorított vissza attól hogy ne menjek beljebb. Elindultam felfelé a lépcsőn, egy aranyos kis szobácska volt előttem. Az ajtóra fel volt írva Jami. De csak ennyi...az e betű nem tudom merre maradt. Benyitottam a szobába, és egy olyan látvány tárult elém, amit életemben nem gondoltam volna hogy látni fogok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése