8.rész ¤Csak barátok¤

Heyho!

Itt a 8.-dik rész!

Nem tudom láttátok e,

de az előző részben van egy kis változás Louis szemszögében,

nem sok, de azért nézzétek meg.

Ez a rész csak Jamie-ről szól.

Második változás hogy 2 hetente péntekenként lesz új rész, vagy ha előbb tudok, akkor előbb hozok!

Jó olvasást! Ne felejts el komizni, és feliratkozni!:)

Pumi C:

8. rész

Jamie szemszöge:
Már megint...már megint majdnem megtörtént. De mi ütött belém? Egyáltalán nem tetszik Niall, sőt szerintem még csúnya is. Meg amúgy is barátom van tehát le kéne szokni ezekről, mert egyszer meg fog történni, és én azt nem bocsátom meg magamnak hogy David-hez nem voltam hű. És a legjobb hogy még piszkálnak is vele a fiúk, nem tudom hogy mi lesz de ha nem fejezik be még rosszul is elsülhet. 
Ma reggel elég kómás fejjel mentem le a konyhába, egy youghurt-ért a napi kajámért-, ahol is Harry visszaküldött hogy ébresszem fel Louist, és Niall-t ,hogy jöjjenek le reggelizni. Már Zayn, és Liam is lent voltak barátnőikkel. Ebből az egyiket most ismertem meg, a másik pedig Perrie volt. Danielle-nek hívják, és Liam barátnője...aranyos lánynak tűnik, nincs vele problémám, de nem is nagyon lehetne mert nem annyira ismerem, de mindegy. Bemutatkoztunk egymásnak, majd én elindultam a 2 fiúért az emeletre. Először Louis-hoz mentem, és gondoltam szólok neki hogy az ő feladata lesz Niallt felébreszteni ugyanis én oda be nem megyek a tegnap esti dolog után. Épp Louis-hoz nyitok be erre valami csajjal falják egymást. Már indulni készültem erre Louis visszahívott, és mint kiderült ő a barátnője Eleanor. Eleinte ő tűnt a legszimpatikusabbnak, de miután ő is beszállt Louis-hoz-már mint hogy engem piszkálnak Niall-el-azután eléggé megutáltam a csajt. Minél többet beszéltünk Niall-ről, nekem annál kínosabb volt helyzet , és egye gyorsabban lett vörös az arcom, és nem tudom hogy miért...eléggé zavarban kezdtem lenni.
-Kapd be Louis.-majd rányújtottam a nyelvem.
-Te is...Niall-ét-Louis, és Eleanor röhögőgörcsbe törtek ki, én csak hozzájuk vágtam egy párnát, és otthagytam őket. Épp mentem volna ki az ajtón, erre belebotlottam a szőke fiúba-szerencsémre volt rajta ruha, és még póló is-és ha ez még nem lett volna elég Louis utánam ordított.
-Sok sikert. De az ajtót ne csukd be, mert mindj...-Nem voltam kíváncsi a hülyeségeire , főleg nem Niall előtt.
-Jó reggelt!-köszönt a kis szőke.-Mihez kívánt sok sikert Louis?-kérdezte értetlen arccal.
-Jó reggelt! Gyere le reggelizni ha éhes vagy...-úgy tettem mintha meg sem hallottam volna az előző kérdését, és indultam is volna vissza a konyhába ha nem fogja meg a karom, és húz vissza.
-Niall engedj el.-szóltam rá.-éhes vagyok.-hazudtam, mert tudtam hogy másképp nem enged el.
-Dehogy vagy éhes.-nevetett fel, majd a vállára kapott.
-Hé hé te mit csinálsz?-kérdeztem, és az én szobámba vitt. Kicsit megijedtem. Nem tudtam mire készült.-tegyél le.-ütöttem a hátát, mire ő csak nevetett rajtam.
Beértünk a szobámba lerakott én a szoba másik felébe futottam. Elindult felém az arcán egy kaján vigyorral. Annyira, de annyira féltem hogy megerőszakol, vagy bánt. Majd mikor elém ért az arca vonásai teljesen megváltoztak. Most úgy nézett rám mint egy barátra. Mivan? Ez totál zakkant?
-Gyere ide, csak vicceltem.-vigyorgott.-csak láttam rajtad hogy félsz, gondoltam megviccellek.-vigyorgott még mindig.
-Kapd be te hülye.-most már én is felszabadultabb lettem.-de azért azt is elmondhatnád hogy miért hoztál be ide akaratom ellenére.-néztem rá most már egy kicsit komolyabban.
-Hát tudod...-kezdte majd leült az ágya szélére, és engem is oda hívott. Tettem a kérésének, és leültem mellé...bár nem kellett volna, mert egyre jobban melegem volt.-beszélni szerettem volna veled,  és te biztos vagyok benne hogy ellenkeznél. Vitatkozni meg nem fogok mindenki láttára.-a földet fixírozta.
-És miről szeretnél beszélni?-akadozva de mégis sikerült kinyögnöm egy mondatot is.
-Emlékszel amikor a fa alatt meg vigasztaltalak?-rám nézett.-Mondtam neked hogy van egy kis megbeszélnivalónk, és azt is mondtam ha te szeretnél róla beszélni akkor csak szólj. Viszont én addig nem alszom olyan jól amíg el nem mondom neked hogy mi is történt. Nyomja a lelkem hogy a legjobb barátnőd...tudod...nem ez a lényeg, hanem az amit neked mondott. Velem beszélt utoljára, és egy üzenetet küldött.-Niall átkarolta vállam, mert látta hogy sós könnyeim végigszántják az arcomat.
-De Niall, én nem akarok erről beszélni...nekem ez még korai...kérlek máskor.-suttogtam neki.-majd szólok ha készen állok rá.
-De mondtam Jamie. Engem ez annyira bánt.-nézett rám már lassan lassan ő is könnyes szemekkel.-de ha te így szeretnéd.-sóhajtott egy nagyot.-De tényleg szólj.-mosolyodott el őszintén mire az én szám is felfelé görbült.
Vagy 2 percig kínos csend telepedett ránk, és ezt a csendet én törtem meg.
-Figyelj Niall. Elmesélsz nekem valamit?-kérdeztem tőle.
-Öhm, és mégis mit?-ő pedig vissza kérdezett értetlen arckifejezéssel.
-Amikor első nap ide jöttem....olyan hangulatváltozós voltál...miért voltál olyan? Valaki meg bántott?-kérdeztem tőle, és lehajtottam a fejem. Ekkor láttam hogy Niall már nem a vállam hanem a derekam öleli mindkét karjával, és amikor lehajtottam a fejem éreztem hogy valami megcsikizi a nyakamat. Niall haja volt ugyanis rám hajtotta a fejét.
-Tudod volt egy barátnőm Becky. Becky Harry-vel csalt meg. Nagyon haragudtam Harry-re, és Becky-re is egyaránt. Sose voltam az a nagy csajozós srác. Sose jött össze semmi. Végre lett egy barátnőm erre Harry elvette, pedig ő bármelyik lányt megkapja. Azért ütöttem meg őt a szemed láttára mert azt hittem már megint elvesz tőlem valakit...már mint izé, mint barátot, érted...na jó ez így hülyén jön ki...-tök édes volt, már beszélni se tudott normálisan.-a lényeg hogy nagyon felidegesített. Meg az hogy megütöttél a kis mancsaiddal. Az se volt kellemes.-hát meghalok ezen a pasin nagyon cuki. Megpróbáltam felemelni a fejét hogy puszit adjak az arcára oda ahol megütöttem, de nem engedte. Végre sikerült felemelnem az állát, és megláttam. Megláttam a kis piros píreket az arcán.
-Mi ez itt? Csak nem?-kérdeztem zavaromban.
-Te beszélsz?-röhögtünk fel hangosan.
-Te pirosabb vagy.-mondtam neki mire még jobban megszorított, és ledobott a szőnyegre majd fölém támaszkodott, és minden erejét összeszedve rám ült kezeimet hasamra rakta, amiket a lábaival le is fogott, és szabad kezeivel elkezdett csikizni. Én már majdnem visítottam a röhögéstől, és kész csoda hogy még senki sem hallotta meg. 
-Ezt még visszakapod Horan.
-Már új becenevem is van?-kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.
Majd leszállt rólam és megöleltük egymást, de nem tudom hogy miért. És a legjobb...igen a legjobb hogy úgy is maradtunk. Úgy ültünk a földön, viszont már nem az a kínos csend telepedett ránk. Hanem az a nyugodt. Amikor kikapcsolsz, és maximum csak a gondolataid között mászkálsz. Én is így tettem. Lehunytam a szemeimet, és, visszaidéztem a Leslee-vel töltött napjaimat, azt amikor egy bulin volt meg az első csókunk mindkettőnknek, persze más-más fiúkkal, és persze nem egymással. Mikor közös randikra mentünk. A sok átélt vitáink, és béküléseink...Aztán jött anya...anya aki miattam halt meg...
Könnyeim akaratlanul is végigfolytak selymes arcomon, le az államig ahol Niall karjára csöpögtek.
-Mi a baj?-nézett rám aggódó szemekkel a szőke fiú.
-Se..semmi.-dadogtam.
-Na...-kérlelt lágy hangján, mire a szívem dobbant egy nagyot.
-Csak...gondolkodtam egy kicsit Anyán, és Leslee-n.-villantottam egy mű mosolyt felé, de nem volt haszna. Ránéztem arcára. Ajkai remegtek, mint akinek most akarna előtörni a zokogás. Mikor legördült az első könnycsepp az arcán, hirtelen elkapta a fejét, de én visszafordítottam. Arca addigra már piros volt, ajkai jobban remegtek. Én csak átöleltem a fejét, mire ő hangos bőgésbe kezdett. Nem tudtam volna anélkül hallgatni hogy én se sírjak. Egymás karjaiba omolva sírtunk mire valaki hangosan feltépte az ajtót, és letámadott minket. A nagy ijedtség miatt szétrebbentünk, és hátrafordultunk. Mindenki ott volt. Amint meglátták az arcunkat, mi csak lehajtottuk a fejünket.
-Ti meg mit csináltok itt?-kérdezte ingerülten Harry.-Hmm?-mordult ránk. A nagy ijedségben senki nem tudott megszólalni.-Hahó, valamelyikőtök válaszolna?-egyre idegesebb volt, így gondoltam megpróbálok válaszolni, de nem nagyon ment.-Te most velem jössz.-Harry megragadta a kezem, és elhurcolt.-Niall te meg hagyd el ezt a szobát.-Síri csend telepedett az egész lakásba. Harry bevitt a saját szobájába leültetett az ágyára odaguggolt elém, lehajtotta a fejét, és szomorkás hangon, de mégis megszólalt.
-Figyelj Jamie...ne haragudj hogy ilyen vagyok...csak...tudod...megígértem valamit. Az a valami pedig az hogy vigyázni fogok rád.-nézett mélyen a szemembe.
-De azzal nem vigyázol rám ha a barátaimat elszakítod tőlem.-fogtam meg az arcát.-Niall csak a barátom. Nem lesz köztünk több.-nyugtattam meg a még mindig feszült Harryt.-Nekem úgy is ott van David...-pusziltam meg a homlokát.
-Oké, jól van elhiszem, és tényleg ne haragudj.-én csak odabújtam hozzá és jó szorosan megöleltem.-De azt tudod hogy ennek a David-nek se örülök? Tőle is ugyan úgy féltelek.
-Viszont ma délután találkozok David-del ha ráér, és ha persze neked sem gond hogy elmegyek.-mosolyodtam el.
-De csak próba után, és csak akkor ha áthívjuk ide hozzánk.-mosolyodott el ő is.-Meg szeretném őt ismerni.
-Felőlem oké. De most menjünk mert el fogunk késni a próbátokról.
-Oké.-majd együtt lementünk, és már mindenki csak ránk várt.
-Na végre!-kezdte Louis.
-Végre hogy.-folytatta Liam.
-Megjöttetek.-folytatta tovább Zayn.
-Niall.-most jött Eleanor.
-Már.-most pedig Perrie.
-Nagyon várt.-aztán Danielle.
-Téged.-és végül mutatott rám mindenki. Niall csak egy mosollyal a képén hagyta el a házat, én pedig követtem a példáját, ugyan is nem tudtam mit csinálni annyira belepirultam ebbe a kis dologba. 
2 kocsival indultunk el, mert kiderült hogy Danielle, Perrie, és Eleanor is velünk tartanak a mai, és holnapi próbákon. Az első kocsiba ült Liam, Danielle, Perrie, és Zayn. A második kocsiba Harry, Niall, Louis, Eleanor, és én. Hát persze Louis okos megoldásainak köszönhetően én ültem hátul Eleanor, és Niall között. Harry pedig az anyósülésen Louis mellett. Harry felrakta a fejhallgatót a fejére és Louis vigyora egyre csak növekedett. Niall szint úgy követte Harryt, ő is felrakta a fejére e fejhallgatót, és ordított a fülébe a zene. Már egy 10 perce utaztunk, és újra elkezdték Louis-ék a hülyeségeiket.
-Megvagytok Niall-el?-kérdezte Eleanor.
-Már mondtam hogy nem járunk...-forgattam meg a szemeimet.
-Akkor kérdezzük meg Ír barátunkat mit szól hozzá.-mire megállíthattam volna Eleanort már késő volt. Elkezdte bökdösni Niallt aki félig aludt így felriadt.
-Mi van?-kérdezte tök kómásan.
-Jamie most mondta hogy bejössz neki!-kacsintott mindkettőnkre.-Én nem hagynám ki a helyedben.-csak szúrós pillantásokat vetettem El felé, aki jókat kacagott rajtam.
-Nem is.-tetettem a sértődöttet.
-Tudjuk tudjuk.-mondta Louis is.
-Jamie csak a barátom.-mondta Niall, és mintha ezzel a mondattal egy kést döfött volna belém. Szerencsémre senkinek se tűnt fel a hirtelen hangulatváltozásom.
-Igen...és amúgy is van barátom...David-nek hívják.-helyeseltem én is, és utána már senki sem szólalt meg. Csendesen utaztunk a stúdióhoz, ahol a fiúk ma próbálni fognak. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból Harry odalépett mellém átkarolta a vállam, és bevezetett a nagy épületbe a többiek pedig mögöttünk jöttek. Egyből egy hatalmas terembe léptünk be ahol  több száz ember nyüzsgött, ment jobbra balra. Az épület belsejében jobb és bal oldalt kis ajtók találhatóak, középen pedig egy nagy színpad állt. Gondolom ott fognak próbálni a fiúk.
-És mégis mire is próbáltok?-kérdeztem Harryt aki egy nagy tömeg felé húzott.
-Turnézni megyünk 2 hét múlva.-vigyorgott rám, majd köszönt a nagy tömegnek.-Sziasztok srácok.-ölelt meg mindenkit, majd felém fordult.-Ő itt a húgom Jamie Styles.-mutatott rám.
Én csak halványan elmosolyodtam, majd mindenki odajött hozzám bemutatkozni.
Először egy mosolygós hapsi állt elém. Kicsit erősebb testű, de mégis elfogadható.
-Szia! Paul vagyok a fiúk menedzsere.-nyújtotta a kezét amit én viszonoztam.
A második egy húszas éveiben járó hölgy volt egy kislánnyal a kezében, és egy férfival az oldalán.
Szia! Én Lou vagyok a fiúk Stylelistja. Ő itt a barátom Tom.-mutatott a férfira.-ő pedig a kislányunk Lux.-majd a kis szőkére. Egy-egy puszival köszöntöttek amivel meg is leptek. A kis Lux-nak nagyon bejöhettem ugyan is nyújtózkodott felém anyja öléből, viszont fogalmam sincs hogy miért. Eleinte félénken, de mégis ölembe vettem a kis csöppséget. 
-Wáóó...-mondta mindenki kórusba, mire én csak értetlen arccal néztem rájuk.
-Ez furcsa...soha nem volt ilyen Lux. Eleinte mindenkitől félt, nem hogy odamenjen hozzá...-nézett rám Lou tágra nyílt szemekkel.
-És ez baj?-kérdeztem miközben a kicsit elkezdtem csikizni, és ő hangos kacagásba tört ki.
-Hogy baj e? Dehogyis. Örülök neki hogy kedvel téged. Amúgy is Harry a másik kedvence.-magyarázta Lou.
-Ez nem is igaz.-durcázott be Louis.-Engem szeret a legjobban, nézd...-idejött hozzám Louis, és Lux hangos bőgésbe kezdett.
-Na Louis!! Menj innen!-mondogattam neki, de nem még mindig ott ült mellettem, ezért cselekedtem, és felálltam, majd átsétáltam a másik fotelbe.-Amúgy miért fél tőled ennyire?
-Nem tudom...jó kérdés.-eljátszotta mintha annyira gondolkodna rajta.
-Talán nem kéne neki horrorr filmeket mesélni...kedves Louis...meg a hülye galambjaidról mesélni hogy mit csinálnak, és mit nem...-mondta Niall.
-Te csak kussolj.-mordult rá Louis.-Nyugodj meg, én is tudok sok mindent.-vigyorgott gonoszan. Egy pár percig még vitáztak, de negyed óráig biztos nem tartott a vita. Kibékültek és minden ment a normális kerék vágásba. A fiúk az egész napot elhülyéskedték, dolgoztak is néha normálisan de abban biztos vagyok hogy többet szórakoztak. Niall, és Louis rátalált a zongorára. 

Olyan hangosan, és erőteljesen ütötték szegény billentyűket hogy az már nekem fájt. Harry folyamatosan futkározott össze vissza a testőrök meg mind utána. Zayn Liam-mel együtt dobálták a többieket gumicukorral, Niall pedig futott a cukrok után hogy meg egye őket. Még a földről is képes volt felvenni és mindenféle tisztítás, lemosás nélkül megette. Mi csak Lux-al fintorogtunk rajta. Nagyon édes volt, tetszett nekik a srácok bohóckodása, és mindig vigyorogva figyelte hogy mi fog történni. Az egész napot vele töltöttem amíg a fiúk próbáltak. Sokat beszélgettem, játszottam vele. Meséltem neki Harry-ről, amit csöndesen, és figyelmesen hallgatott. És megemlítette hogy ő is szeretne egy olyan szép testvért mint ami Harry-nek van. Majd figyelmeztetem erre Lout. 
-Szerinted nekem is lesz testvérem?-kérdezte Lux, és könnybe lábadt a szeme.
-Biztos hogy lesz.-próbáltam nyugtatni.
-Hiszek neked.-bújt szorosan hozzám.
-Na mizu csajok?-lépett mellénk Niall, és egy puszit adott Lux homlokára. Én csak elmosolyodtam, ezt Niall is észrevette, így én is kaptam egyet amin eléggé meglepődtem.
-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem értetlen fejjel.
-Csak úgy. Miért nem volt jó?-belepirult a mondandójába.
-Nézzétek az új párosunkat!-ne...már megint kezdi...-Niallt, és Jamiet.-ordította tovább Louis. Niall felállt mellőlem, és ott hagyott. Ez még nem is volt olyan nagy gond, amíg Louis nem vette át a helyét.
-Ugye tudod hogy még nincs vége a napnak?-kérdezte szemöldök húzogatva.-Még csak délután 3 óra van.-kacsintott majd otthagyott. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, inkább hagytam, és kimentem elszívni egy cigit. Szerencsémre nem felejtettem otthon. Kiléptem a hátsó ajtón és a hideg széltől kirázott a hideg. Nem volt nálam pulóver ezért csak karjaimmal fontam magam körbe hátha ezzel segítek magamon, és amúgy is a cigi melegít. Meggyújtottam a cigimet, mélyet szívtam belőle, majd letüdőztem, és pár másodperc múlva már távozott is belőlem. Jóleső bizsergés járta a testem, és én egyre többször ismételtem meg ezt. Leültem egy padra behunytam szemeimet, és kikapcsoltam az agyam, és már nem is fáztam annyira. Egyszer csak halk ajtó nyitódást hallottam, és éreztem hogy valaki leül mellém. Egy pulcsit terített rám de még mindig nem szólt hozzám. Éreztem arcomon a pillantását, és kezdett egyre jobban idegesíteni így kinyitottam szemeimet hogy megnézzem ki nézeget. Harry ült mellettem, majd megszólalt.
-Jó reggelt. De amúgy bent is van ágy...ha szóltál volna akkor megmutattam volna.-mosolygott rám cuki mosolyával kedves kis bátyusom.
-Őszintén...nem aludtam, csak egy kicsit kikapcsoltam az agyam, és nem gondoltam semmire, de nem sokáig sikerült...-kezdtem idegesíteni.-ugyanis valaki megzavart benne.-próbáltam húzni az idegeit, de csak poénból, és ez neki is leesett a következő mondatomból.-annak a valakinek a neve...-már vártam mi lesz a következő reakciója.-BODRI.-amint kimondtam az utolsó szót rohanásba kezdtem vissza a stúdióba, ugyan is Harry utálta ha így hívják. Senki nem tudja miért, de mindig is utálta. Futottam vissza többiekhez Harry-vel a nyomomban, majd Harry mintha varázsolt volna, olyan gyorsan eltűnt. Kezdtem megijedni, de egy éles hang megnyugtatott.
-Na végre Harry hogy itt vagy...merre jártál?-kérdezte idegesen Liam.
-Csak Jamie-vel beszélgettünk kint...ne haragudjatok...-nyugtatta a srácokat.-sokat vártatok rám?-kérdezte most már egy kicsit feszülten.
-Persze csak elvettél egy 20 percet a szabadidőnkből, de nem bánjuk.-mondta Louis, és mind mosolyogtak, és egy ölelésbe forrtak össze. Én nem hagytam könnyek nélkül ezt...milyen jó barátok...nekem is volt egy jó barátnőm Leslee. De már ő nem él. Keserves sírásba ment át a megható sírásom. Lou meglátta, és odafutott hozzám hogy meg kérdezze minden rendben.
-Jamie...mi a baj?-kérdezte aggódó hangon.
-Semmi...csak olyan jó volt látni hogy a fiúk ilyen jó...barátok.-válaszoltam.-tudod nekem is volt egy nagyon jó barátnőm, de életét vesztette egyik éjjel...így sikerült újra találkoznom Harry-vel...-elcsuklott egy kicsit a hangom.-majd holnap stúdiózás után beülhetnénk valahova, és mindent elmesélek, oké?-kérdeztem mire ő csak bólintott, és magához húzva szorosan megölelt. Viszonoztam az ölelést, majd kibontakoztunk belőle, és visszamentünk a fiúkhoz.
-Harry-szóltam oda neki.-akkor megmutatod merre is van az ágy?-kérdeztem kissé kábán ugyan is a sírás még jobban elálmosított. Így is álmos voltam, egy ilyen hosszú nap után. Ránéztem a telefonomra hogy megnézzem mennyi az idő. Még csak délután fél 4 volt, és megláttam a hátterem amin én és David voltunk. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta.
-Persze.-karolta át a vállam, majd a bal oldalon volt egy szoba amin Harry neve állt.-Ez az én szobám.-pihenj nyugodtan, ha éhes vagy van kaja a hűtőben, és ha innit is találsz...jó éjt.-puszilt bele a hajamba.-Még van 3 és fél órád aludni. 7-kor végzünk, aztán mond meg David-nek hogy 7:15-re jöjjön a sweet kisbolt elé.-én csak bólintottam, majd bebújtam az ágyba, írtam David-nek egy üzenetet, és álmokkal teli, mély, és édes álomra hajtottam a fejem.