6.rész ¤Már megint...¤

Sziasztok! C:

Megjött a 6.-dik rész!!!

Nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam részt,

és hogy ilyen rövidet, de esküszöm nincs időm.:(

Viszont már 3 feliratkozóm van, aminek nagyon örülök!:) Köszönöm!<3

A következő részben 2 új szemszög lesz. Kommentbe írjatok tippeket!:)

Már nem is húzom tovább, jó olvasást ha tetszik iratkozz fel, és kommentelj!:)

Pumi C:

6. rész

Niall szemszöge:

Én ezt nem értem. Mi volt ez az előbbi incidens közöttünk? Hát igen, ez egy nagyon jó kérdés, még magam sem értem. Ahogy pirosra kisírt arcával találkoztam, annyira megsajnáltam. Mikor elkezdtünk egymás felé közeledni, tudtam hogy rossz ötlet. Harry miatt, mivel engem megöl ha egy újjal is hozzáérek a húgához. Sajnos nem is történt meg, mert ő megszakította a szemkontaktust, és otthagyott a konyhába, én pedig utána mentem, hogy közöljem vele miért is mentem ki hozzá.

-Amúgy meg a fiúk mondták hogy menjek el érted, és visszakapom a telefonom, tehát akkor megkapom?-szóltam utána, és elindultam felé. Láttam rajta hogy amint egyre közelebb érek, ő annál jobban ideges lesz. Ekkor megjelent Harry a telefonommal a kezében.

-Tessék itt van.-nyújtotta át, és én egyből a szobámat céloztam meg. Felmentem bekapcsoltam a Tv-t, és levágódtam az ágyamra. Semmi érdekes nem ment benne, és amúgy is érdekel mi zajlik lent, ezért lementem, résnyire nyitottam a nappali ajtót, amit szerencsére  senki nem vette észre majd hallgattam mit mond Jamie. Bórzasztó dolgokat mesélt a fiúknak, én szerintem az helyében nem bírtam volna ki. Jamie nagyon erős lány, bár ezt máshogy is megmutatja ami persze az én arcomnak nem tesz jót.

-DEHOGYISNEM ÉN VOLTAM!-ordította Jamie, és hangos lábdobbanásokat hallottam melyek egyre hangosabbak lettek. Már nem volt időm elmenekülni így szembesülnöm kellett Jamie vörös szemeivel, piros arcával, és remegő testével. Mikor megtaláltuk a szemkontaktust láttam hogy egyre lassabban, de mégis megnyugszik. Szemeit pásztáztam, majd az ajkait, amit nem kellett volna mert újra közelebb kerültünk egymáshoz, de valahogy mégis vonzott. Már csak pár centikre voltak ajkaink, mire valaki mellénk lépett.

-Ti meg mit csináltok?-kérdezte Harry, és meglepődött fejjel figyelt ránk. Jamie egyből elengedett majd megcélozta az emeletet. Hangos ajtócsapódást hallottunk, és Harry indult is volna utána, ha én nem tartom vissza.

-Harry, kérlek.-ragadtam meg a karját.-had menjek én.

Sóhajtott egyet majd megszólalt.

-Oké...de csakis csak azért mert örülnék ha ti is megbeszélnétek a dolgokat...és nem tudom mi volt ez az előbb, de nem akarok még egy ilyet látni.-mutatott rám Harry, mire csak bólogattam, és ő elindult vissza a nappaliba én pedig Jamie után. Volt egy olyan sejtésem hogy az én szobámban lesz mivel csak azt ismeri, mert oda vittem az nap amikor elhoztam, és amúgy Harry meg mindig bezárja a sajátját. A sejtésem beigazolódott csak egy púpot láttam az ágyamon, és halk sírást hallottam. Jamie a fejére húzta kék ágyneműm, halkan sírt, és csak két mondatot hajtogatott: Én voltam. Nem kellett volna...

Odaültem mellé mire hirtelen megrezzent, és előbújt a takaró elől. Amint meglátott nyakamba ugrott kezeit derekam köré fonta, fejét mellkasomba fúrta ,én felvettem őt az ölembe, és átkaroltam majd hangos bőgésbe kezdett. Csak csitítgattam, nyugtattam, és egy jó fél óra múlva már meg is nyugodott.

-Beszélhetünk?-kérdeztem, elhúzódott majd  felnézett rám. Lehajoltam, és felvettem a csomag zsepimet a földről, majd Jamie kezébe nyomtam.

-Persze. De hogy hogy ilyen normális vagy velem?-kérdezte meglepetten.

-Rájöttem hogy fölöslegesen veszekszünk, és ezt szeretném veled megbeszélni..-mosolyogtam rá.

-Oké, de én viszont...viszont fázom.-elég zavarodottan mondta ki ezt a kis mondatot, majd átült az ágy másik végébe, és betakarózott Szerintem még csak most esett le neki hogy az ölemben volt. Szerintem tök édes.

-Jólvan.-válaszoltam egy megelégelő vigyorral az arcomon, hogy zavarba tudtam hozni, mire ő csak játékosan fejbe vágott a párnámmal. Én nem hagytam magam, visszaadtam neki, mire ő egy kicsit messzebb ült tőlem elszomorodott arccal...csak nem üthettem meg ilyen erősen...

-Jajj, ne haragudj...nem tudtam hogy fájni fog...sajnálom...-kezdtem bele a bocsánatkérésbe, mire ő ellökött, rám ült, és elkezdett csikizni. A kis mocsok átvert, ezt még visszakapja.

-Bevetted.-visított a képembe vigyorogva.

-Nagyon vicces volt.-majd megfogtam két karját, és erőmet kihasználva hátára löktem és fölé másztam. Újra sikerült megtalálni a szemkontaktust. Vagy egy jó 2 percig csak egymást néztük, és csend telepedett ránk, majd ő törte meg a köztünk lévő csendet.

-Most már tényleg beszéljük meg.-majd elfordította a fejét.

-Oké.-válaszoltam, és mindketten leültünk az ágy végébe.

-Szóval hol is kezdjem...sajnálok minden rosszat amit veled tettem...eleinte szimpatikusnak tűntél, amikor kijöttél utánam a fa alá este és megvigasztaltál. Aztán ez megváltozott, mikor te is és én is bunkózni kezdtünk egymással, viszont a rájöttem hogy nem is ismertelek, és úgy bunkóztam veled...és tényleg nagyon sajnálom...-mondta Jamie.

Sóhajtottam egy nagyot majd én is belekezdtem.-Én is nagyon sajnálom hogy bunkó voltam veled, nem kellett volna, ezek után hogy ilyen életet élsz...amúgy igen, ugye azt tudod hogy ha rajtam múlik nem mész haza, és új életet fogsz kezdeni, mert ez így nem normális.-mondtam mire Jamie ijedten felkapta a fejét.

-Mi?-kérdezte egy oktávval feljebb.

-Igen jól hallottad.-bólogattam.

-De Niall...nekem ma haza kell mennem.-hangsúlyozta ki a kell szót.

-De nem engedem.-azzal felálltam bezártam kulcsra az ajtót, a kulcsot a farzsebembe csúsztattam, majd visszaültem az eredeti helyemre.

-Akkor az ablakon megyek ki.-Azzal a lendülettel állt is volna föl, de én karja után nyúltam.

-Még nem beszéltük meg a dolgokat.-megforgatta a szemeit és felálltam én is mellé.-Szent a béke?-kérdeztem mire megszeppent, aztán csak bólogatott.-Akkor gyere ide és ölelj meg.-tártam szét a karjaimat és ő egy másodperc alatt benne is volt.

Átkarolta a nyakam, én pedig a derekát, és a nyakát, majd  nyomtam egy puszit a feje búbjára. Hogy ennek a lánynak milyen jó illata van, és milyen jól is néz ki. De most nem Niall. Most turnézol. Nincs barátnő.-Barátok?-megkérdeztem mikor elváltunk egymástól, bár nem hiszem hogy komolyan is gondoltam, de ez így jobb lesz.

-Barátok!-válaszolta egy mosollyal az arcán.-Gyere menjünk le a többiekhez.

-Oké.-majd elindultunk lefelé.-viszont még egy dolog. Kérlek ne hívj szőke buzinak, max csak szőkének vagy szőke fiúnak.-aprót bólintott, kinyitottam a zárat ,majd elindultunk lefelé.Mikor leértünk mindenki lent volt a nappaliban, és mikor beértünk minden szempár ránk szegeződött.

-Megbeszéltétek?-kérdezte tőlünk Harry mire mi csak mosolyogva bólogattunk.

-Nézd már tök egyformák.-Szólalt meg Louis.-Amúgy jó téged mosolyogni látni Jamie.

-Hát igen, az én hugicámnak van a legszebb mosolya a világon.-büszkélkedett Harry.-gyertek üljetek közénk tévézni.

Már 10 óra körül lehetett, rajtam kívül csak Jamie maradt fent, és mindenki aludt. Horror filmet néztünk, és én eléggé féltem, de ezt senki nem vette észre. Hirtelen valami rezgést éreztem magam mellett, és olyan orbitálisan hangos volt a zene hogy a szívem majd kiugrott a helyéről. Olyannyira megijedtem hogy Harry-t oldalba könyököltem. Harry telefonja csörgött, amire mindenki felriadt, Jamie meg röhögött rajtam egy sort.

-Áúúú.-szólalt meg mellettem Harry.-Ez fájt.-majd Jamie édes nevetése töltötte be a nappalit.

-Bocs, csak megijedtem.-tettem magam elé a kezeimet.

-Hát ez marha vicces volt.-bújt el Jamie a takaró mögé. Szerintem látta azt a pillantást ami annyit jelent mindjárt csikiroham következik.-Amúgy ma még felveszed a telefont, vagy kinyomod Harry?

Harry megnézte a képernyőt majd golflabda méretű szemeivel ránk nézett. 

-Ki az?-kérdezte Liam.

-Paul.-válaszolta Harry rezzenéstelen arccal.

-Bassza meg!-fogta meg a fejét Liam majd hátradőlt.-Mától kezdődtek volna  próbák, mi meg nem mentünk el.-Add ide a telefont majd én beszélek vele.-kivette Harry kezéből a telefont, és felvette.

-Szia Paul! Persze igen....nagyon sajnáljuk...nem fordul többé elő...tudod mit? Holnap én fizetem az ebéded...megbeszéltük? Oké...adom. Harry téged keres.-adta át Harry-nek a telefont.

-Szia!-köszönt Harry.-Már megint? És mit csináljak vele?...De miért?...Amúgy lenne itt még valami...egyik családtagomat be vihetem a próbákra? Igen...megbeszéljük még oké szia.-majd letette a telefont.

-Ki volt az?-kérdezte kíváncsian Jamie.

-Paul...a menedzserünk. Mai naptól kezdve be kellett volna mennünk próbákra...de elfelejtettük. Ja és jössz velünk minden egyes próbára, és a legjobb hogy ideköltözöl.-mondta el a hírt Harry Jamie-nek aki tátott szájjal figyelt minket.

-Hogy mi???-kérdezte Jamie meglepetten.-Nekem haza kell mennem.-suttogta.

-Milyen haza?-kérdezte Zayn.-már itthon vagy.-mosolygott Jamie-re.-megbeszéltük a fiúkkal hogy ideköltözöl, Louis, és Liam szobája között van a tied.

-És mi lesz apával? Tudjátok apa bármi áron meg fog keresni.-mondta szomorúan majd lehajtotta a fejét.

-Ezt is meg oldottuk. Valaki mindig figyelni fog rád, és mostantól nem mehetsz haza.-jelentette ki Harry.-ruhát meg ilyen egyéb dolgokat meg veszünk neked, ezt az apás dolgot meg valahogy megoldjuk. 

Jamie csak odaült Harry ölébe, és jó szorosan megölelte. Lábait rám tette mert én ültem Harry mellett, így kihasználtam a helyzetet, lefogtam a lábait, és elkezdtem csikizni. Jamie visított a nevetéstől, és rugdalózott de erősebb voltam úgy hogy megint én győztem.

-Ezt azért kapod mert kinevettél.-vigyorogtam rá.

Sikerült kiszabadulnia, és lábait felhúzta majd kicsi kezeivel próbálta eltakarni a talpát...ekkor Harry is beszállt a játékba. Lefogta Jamie kezeit, és rám pillantott. Tudtam mit kell tennem, így ahogyan csak tudtam úgy csikiztem Jamie-t akinek könnyek csordultak ki a szemeiből. Bakker már megint túl lőttem a célon. 

-Shh nyugi, csak játszottunk.-csitítgatta Harry Jamie-t aki arcát kezeibe temetve ült a szőnyegen.

-Ne haragudj rám tényleg nem direkt volt.-kértem bocsánatot, mire Jamie sikeresen megint átvert, rám ugrott, és minden erejét összeszedve lefogta két kezemet. Ekkor tekintetünk újra találkozott. Belenéztem kék ragyogó szemeibe, melyek égtek attól a vágytól hogy megcsókolhasson. Jamie megint megszakította a szemkontaktust leszállt rólam és elindult fölfelé.

-Elég későre jár már...én nagyon fáradt vagyok, öhm...valaki meg mutatja melyik az én szobám?- Eléggé zavarban volt, arca piros színbe ment át amin mosolyognom kellett. Tudtam hogy én váltottam ezt ki belőle.

-Majd én meg mutatom.-álltam volna föl, de Harry megfogta a vállam.

-Hah te nem mutatsz meg neki semmit.-amint kimondta ezt a mondatot Harry mindenki torka szakadtából elkezdett röhögni, még Jamie is.

-Nagyon vicces vagy Styles.-válaszoltam.

Jamiék elhagyták a szobát, mire mindenki kérdezősködni kezdett.

-Tetszik?-kérdezte Zayn.

-Nem.-válaszoltam flegmán.

-Jajj Niall...ne hazudj, ismerlek mint a tenyeremet.-mondta Louis.

-Akkor sem tetszik.-válaszoltam, és lehajtottam a fejem.

-Na látod! Tetszik neked.-kezdte a hülyeségét Liam is.

-Nem tetszik! Értitek? Kérlek hagyjatok békén...-válaszoltam majd otthagytam őket.

-Oké, de én tudom hogy tetszik.-mondta Laim majd bezártam az ajtót. Én is nagyon fáradt voltam, így elindultam felfelé, és útközbe összefutottam Harry-vel.

-Jó éjt haver.

-Neked is.-válaszoltam majd lepacsiztunk.

Bementem a szobámba ami mellesleg Jamiével volt szemben, levetkőztem meztelenre, a levett koszos ruháimat bedobtam a szennyes kosárba, majd mentem volna be a fürdőbe ekkor benyitott valaki a szobámba, és sikított egy nagyot...

Jamie szemszöge:

Harry felkísért az emeltre, megmutatta melyik lesz az én szobám majd magamra hagyott. Furcsálltam hogy semmit nem szólt a Naill-ös incidensekre. Egy elég szép tágas szobát kaptam, körbenéztem , majd rájöttem hogy nincs semmilyen ruhám itt, így elindult vissza Harry keresésére hátha kapok valami alvós ruhát, a többit meg majd megoldjuk. Mikor leértem tök üres volt a nappali, így a konyhába mentem ahol összefutottam Liam-mel.

-Nem tudod hogy Harry hol van?-kérdeztem Liam-et.

-Elment bulizni Zayn-nel, és Louis-al.-válaszolta nemes egyszerűséggel.

-Öhm akkor lehet tőled egy kérésem.-kérdeztem félénken.

-Persze, mond.-vigyorgott rám.

-Tudsz nekem estére alvós ruhát adni? Visszaadom holnap csak ma estére kéne mert Harry szobájába nem tudok bemenni, és nincs itt ruhám.-néztem rá egy kicsit félve a válaszától.

-Ne haragudj, de nem adhatok. Barátnőm van holnap reggel jön át, és ha rajtad látja az én ruháimat biztos ki akad, és ott hagy engem. Ne haragudj nem kockáztatok...viszont Niall itthon van, és ha jól hallottam nem rég ment fel a szobájába. Kérdezd meg tőle.-kacsintott rám Laim, amit nem értettem, de most per pill nem is érdekelt. Így hát nem volt más választásom, elindultam Niall szobája felé. Kopogás nélkül nyitottam be amit meg is bántam. Egy pucér seggel találtam szemben magam. Annyira megijedtem hogy felsikítottam, majd bezártam az ajtót.

-Jesszusom...nagyon megijedtél?-jött ki Niall most már egy törülközőbe burkolva. Izmos felsőteste láttán egyre szaporább lett a levegővételem, ami eddig se volt lassú.

-Persze, csak nem számítottam arra hogy..hát...-próbáltam kinyögni egy mondatot, de nem ment. 

-Ezt lásd?-majd megfordult, és rácsapott a fenekére amin csak röhögtünk. Mikor újra visszafordult szembetaláltam magam kidolgozott testével. A szívem egyre szaporábban vert, és a fejem egyre vörösebb lett, amit Niall is észrevett, így egy cuki vigyor húzódott a szájára. Hmm de jó lenne megkóstolni azokat az ajkakat...hát tegyük meg. Elindultam Naill felé, és mikor észrevette ő is ugyan így cselekedett. Most nem érdekelt David, Niall nagyon édesen nézett ki, és az is volt. Beletúrtam szőke hajába, majd egyre közelebb húztam magamhoz. Lábujjhegyre álltam, ő derekamra helyezte nagy kezeit, és közelebb húzott magához. Már csak pár centikre voltak ajkaink ekkor újra megzavart valaki minket.

-Lám lám...-mondta, mire mi szétrebbentünk.-tudtam én hogy van valami köztetek.-mosolyodott el, majd elindult felénk.